– Köszönöm, minden nagyon finom volt – szólalt meg ekkor Gergő. – Szeretnék beszélni veled.

– Persze, hallgatlak – felelte Gabriella, és leült vele szemben.

A férje a hatóságoknál dolgozott. Korábban csak filmekből ismerte ezt a világot, és azt hitte, túlzás, amikor azt mondják, ott nincs se nappal, se éjszaka nyugalom. Mostanra azonban megtapasztalta, hogy a valóság sokszor nehezebb, mint amit a vásznon lát az ember.

Gabriella éppen ezért próbálta minden erejével távol tartani Gergőt az otthoni gondoktól. Úgy érezte, ha már a munkája ennyire megterheli, legalább a családi problémákat ne cipelje magával.

– Gabriella, hálás vagyok neked mindenért – mondta most csendesebben a férfi. – Sokáig nem volt igazi otthonom, családom meg pláne. Most viszont azt hittem, végre van. Vagy talán csak azt képzeltem?

– Mire gondolsz? – kapta fel a fejét Gabriella. – Tudod jól, mennyit dolgozol, természetes, hogy nem akarlak apróságokkal zaklatni…

– A feleségem vagy – felelte Gergő határozottan. – Nem mindegy számomra, mi történik az édesanyáddal vagy Nórával. Renáta szerencsére jól van, erős asszony, nincs ok aggodalomra. De Nórával kapcsolatban az az érzésem, nem mondasz el mindent.