– Fogalmam sincs – vont vállat a férfi. – És ami Esztert illeti: a fiúkkal külföldre utazik az ünnepekre, tíz napra.

– Tessék? – kapta fel a fejét Réka. – Mióta engedhet meg magának ilyesmit egy óvodai szakember? Úgy tudom, ott dolgozik a volt feleséged.

– Nem a mi dolgunk, mennyit keres – felelte higgadtan Márk. – Engedélyt kért, hogy kivihesse a gyerekeket az országból, és megadtam.

– Ha most azt mondod, hogy te vagy a szüleid fizetik az utazást, esküszöm, óriási balhét csapok – csattant fel Réka, és dühösen várta a férje válaszát.

Márk egy pillanatig sem kertelt tovább.

– Adtam a fiúknak valamennyi zsebpénzt, hogy legyen náluk költőpénz – mondta nyíltan. – De az utazás költségeit Eszter párja állja. Úgy tudom, már együtt is élnek.

Réka árgus szemekkel figyelte a férjét.

– És ez téged hidegen hagy? – kérdezte, mintha a legapróbb rezdülésből is következtetni akarna valamire.

– Egyáltalán nem mindegy – válaszolta Márk komolyan. – Az számít, hogy a fiaim biztonságban legyenek, és jól érezzék magukat. Ez az első.