Egy nap az édesanyja telefonált.

– Márkikám, vettem egy drága ruhát, emlékszel, meséltem róla. Itthon felpróbáltam, de mégsem áll jól. Nem bánod, ha odaadom a testvéremnek? Vissza is vihetném a boltba, de hát… pénz van.

– Persze, anyu, add csak oda Krisztina néninek! – felelte gondolkodás nélkül.

Krisztina nénivel addig nem volt különösebben szoros kapcsolata. Bár lehet, hogy egyszerűen csak nem vette észre, hiszen akkoriban szinte bent lakott a munkahelyén, később pedig, amikor külön költözött, már végképp nem követte, kivel tartja a kapcsolatot az édesanyja.

A ruha után azonban Krisztina néni láthatóan fontosnak érezte a családi kötelékek erősítését. Meghívták Márkot és Lillát vacsorára, majd viszonozták a látogatást, sőt egyszer a fiukat és annak feleségét is magukkal hozták.

Egy ilyen alkalommal szóba került, hogy Márk unokatestvére és a felesége régóta szeretnének elmenni nyaralni, de valahogy sosem jön össze a pénz. Talán egy kis segítséggel könnyebb lenne?

Nem volt nagy összegről szó, így Márk készségesen adott. Végül is család.