«Egyetlen napot sem akarok még veled leélni!» — Eszter haragosan
Szívbemarkoló, mégis reményteli fordulat érkezik.
– Elég volt, tovább nem bírom! – Eszter gyűlölettel a szemében meredt a férjére. – Egyetlen napot sem akarok még veled leélni!
– Ugyan, ne dramatizálj – vigyorgott gúnyosan Balázs. – Mintha én annyira ragaszkodnék hozzád!
– Akkor legyen válás?
– Legyen hát! – csattant fel a férfi. – Holnap beadom a keresetet!
Húsz éven át éltek együtt. Felnevelték a fiukat, aki időközben felnőtté vált. Nem lettek dúsgazdagok, de volt saját lakásuk, autójuk, sőt egy kis hétvégi házuk is. Mindent a két kezükkel teremtettek meg, külső segítség nélkül.
Az első években szinte idillikus volt a kapcsolatuk. A nulláról indultak, támogatás és hátszél nélkül, mégsem távolodtak el egymástól a nehézségek miatt. Épp ellenkezőleg: a gondok inkább összekovácsolták őket. Mindig számíthattak a másikra, közösen hozták meg a döntéseket, és együtt álmodoztak a jövőről.
Nem voltak nagy szavak, nem hangoztatták naponta a szerelmüket – de a szeretet ott volt a mindennapjaikban. Balázs figyelmes férj és gondoskodó apa volt, kivette a részét a házimunkából is. Eszter tisztelte a férjét, ügyesen irányította az otthont, és gyakran gondolta úgy, hogy szerencsés asszony.