Eszter számára a végső lökést a saját születésnapja jelentette. Balázs nemcsak hogy nem köszöntötte fel, de aznap is késő éjjel esett be, erősen ittas állapotban.

Amikor meglátta a feleségét, aki némán, undorral vegyes csalódottsággal nézett rá, csak fintorogva félretolta, majd tántorogva bevánszorgott a hálószobába, és ruhástul dőlt rá az ágyra.

Másnap reggel Eszter csendesen, de határozottan közölte: nem hajlandó így tovább élni. Balázs meglepően könnyen rábólintott a válásra. Látszott rajta, hogy megkönnyebbült – ő maga is belefáradt ebbe a keserű, állandó feszültséggel teli életbe.

Beadták a válókeresetet, és elindították a vagyonmegosztási eljárást is. Később azonban inkább megegyeztek: a lakás Eszternél marad a fiukkal, az autót Balázs viszi el, a nyaralót pedig eladják, az árát pedig felezik. Csak akkor mondják ki hivatalosan a válást, amikor már mindent rendeztek.

– Úgy hallottam, ősszel többet érnek a nyaralók – jegyezte meg Eszter, miután a döntés megszületett az eladásról.

– Tudom – morogta Balázs. – És mit akarsz ezzel? Várjunk addig? Most április van. Nem akarok még hónapokig így élni veled!