Balázs sóhajtott egyet. Látszott rajta, hogy belátja: a felesége ésszerűen beszél.

– Rendben, meggyőztél – mondta végül. – De egy kérdés maradt: ki fogja mindezt megcsinálni?

– Mi ketten – válaszolta Eszter határozottan. – Így spórolunk a legtöbbet. Viszont egy feltétellel: ugyanannyit dolgozunk mindketten. Nem vállalom át a te részedet. Áll az alku?

– Áll – felelte Balázs, majd elköszönt és elment. Már bérelt egy lakást, mert a közös otthonban nem bírta tovább a feszültséget.

És ezzel kezdetét vette a nagy átalakulás.

Eszter azt hitte, mindent világosan megbeszéltek, ám hamar kiderült, hogy Balázs alig mutatkozik a telken.

– Azt várod, hogy egyedül robotoljak? – kérdezte tőle egyszer élesen, amikor meglátta, hogy az ígért ágyások még mindig nincsenek felásva, a korai virágok pedig szomjaznak. – Akkor a pénzt is ennek arányában osszuk el. Mondjuk egy a háromhoz.

– Mégis miért? Nekem is szükségem van a részemre! – háborodott fel Balázs. – Új életet kezdek, nem felejtetted el?

– Akkor dolgozzunk együtt. Más megoldás nincs – zárta le a vitát Eszter.