“Ha ezt olvassa, kérem, segítsen” — Gergő döbbenten olvasta
Megindító és reményteli, mégis titokzatos felfedezés.
Eszter rajongott a jótékonysági vásárokért. Számára ezek a kiruccanások apró ünnepek voltak, igazi kincsvadászatok, ahol sosem lehetett tudni, milyen különlegesség akad a kezébe. Úgy érezte, az ott sorakozó tárgyak mind hordoznak magukban egy darab múltat, és a keresgélés izgalma felért egy régiségbolt felfedezésével.
Az ilyen üzletek polcain mindenféle holmi megfordult: régi porceláncsészék, puha sálak, gyerekjátékok, könyvek és természetesen ruhák is szép számmal.
Most azonban nem apróságok után kutatott. Gergő, a férje, már régóta egy elnyűtt kabátban járt. Az ujjakon több folt is éktelenkedett, a cipzár rendszeresen megmakacsolta magát, a bélés pedig annyira elvékonyodott, mintha túl sok mosást élt volna túl. Valahányszor Eszter szóba hozta a cserét, Gergő legyintett.
– Ugyan már, Eszter! Ez még bírja. Nem esik szét egyhamar – mondogatta.
Az asszony azonban pontosan tudta, mi áll a háttérben: a férfi sajnálta magára a pénzt. Mindig mások szükségletei kerültek előtérbe, saját magát csak a sor végére tette.