«Szeretek itt élni.» — mondta Márk elszántan
A ragyogás elutasítása bátor és felkavaró.
Kora hajnalban egy terebélyes, hófehér külföldi autó gördült be a falusi ház elé, amelyet Márk, a fiatal állattenyésztő bérelt. Az egyik ablak hirtelen kivágódott, a függöny meglebbent, majd gyorsan visszahúzták, ám senki nem sietett a vendég fogadására.
A volán mögött egy elegáns, fehér kosztümöt és tűsarkú szandált viselő hölgy ült. Látható undorral érintette meg a kiskaput, mintha attól tartana, hogy beszennyezi a kezét.
– Márk! Meddig kell még itt várakoznom? Ne csinálj úgy, mintha nem hallanád az anyádat! – kiáltotta ingerülten.
A szomszéd ház ablakában azonnal megjelent egy kíváncsi asszony feje. A gondosan ápolt, fiatalos külsejű nő sehogy sem illett ahhoz a képhez, amit a szerény, külsejével mit sem törődő Márkról kialakított magában.
„Na, ez érdekes… talán valami városi szerető?” – futott át rajta a gondolat. A férfi csendes lakó volt: hajnalban elment, későn ért haza, nőket sosem hordott fel. Most viszont hetekre elegendő pletykaalapot szolgáltatott.
