«Pont ez az, hogy megígérte!» — csattant fel Ildikó
Végre bátor döntés, meguntam a megalázást.
– Hogyhogy nem éred el telefonon? – ráncolta össze a homlokát Márk. – Hiszen azt ígérte, azonnal hozzád indul.
– Pont ez az, hogy megígérte! – csattant fel Ildikó, és a hangjában egyértelmű felháborodás vibrált. – De nem veszi fel! Mi folyik ott nálatok?
– Mindjárt kiderítem – felelte Márk, és már fordította is vissza az autót. – Hazamegyek.
Nem sokkal később, mintha mi sem történt volna, a férfi elszakította tekintetét a kijelzőről, és mosolyogva nézett a feleségére.
– Gyönyörű vagy ma este.
– Tudom – válaszolta Vivien, miközben még egyszer végighúzta a spirált a szempilláin. – Nem mindennap ünnepel az ember házassági évfordulót.
Alaposan szemügyre vette magát a tükörben: az új ruha tökéletesen állt rajta, a frizurája hibátlan volt, a sminkje gondosan kidolgozott. Minden apró részletnek stimmelnie kellett ezen a különleges estén. Ekkor azonban Márk telefonja élesen felcsendült.
A férfi rápillantott a kijelzőre, fogadta a hívást, majd átsétált a másik szobába. Ha a család kereste, mindig így tett. Az ilyen telefonok ritkán jelentettek jót.
Pár perc múlva visszatért, és az arcáról azonnal le lehetett olvasni az aggodalmat. Vivien szíve összeszorult – biztos volt benne, hogy valami baj történt, vagy hamarosan történni fog.
– Szívem, halasszuk el a vacsorát az étteremben – mondta higgadt, de feszült hangon. – Anyához vendégek érkeznek, és szüksége van rád a fogadásukhoz.
A nő kezében megdermedt a kefécske. A tükörből egy értetlen, csalódott tekintet nézett vissza rá.
– Hogyhogy „szüksége van rám”? – fordult lassan a férje felé. – Ildikó nem tudja egyedül megoldani?
– Vivi, ismered anyát… azonnal felmegy a vérnyomása, ha ideges, és most sincs a legjobb állapotban.
– …és nem tesz jót neki az izgalom. Ráadásul Eszter néni is érkezik a gyerekekkel, illene besegíteni – tette hozzá Márk, mintha ezzel minden eldőlt volna.
Vivien keserűen felnevetett.
– Tehát én nyugodtan idegeskedhetek? Pont a házassági évfordulónkon?
– Kérlek, ne kezdd megint! – csattant fel a férfi, ingerülten a levegőbe csapva. – Az évfordulót bármikor megünnepelhetjük. Most anyának fontosabb a segítség. Beugrom a boltba bevásárolni, te pedig menj előre, és kezdj el főzni. Estére ideér Eszter, rengeteg a tennivaló.
Válaszra sem várva sarkon fordult, és olyan erővel húzta be maga mögött az ajtót, hogy az visszhangzott a lakásban.
Vivien ismét a tükörbe nézett. A szája remegett, de könny nem csillant a szemében. Eszébe villant a tavalyi eset, amikor Ildikó az utolsó pillanatban „lebetegedett”, és emiatt kútba esett a régóta tervezett tengerparti nyaralásuk. Márk gondolkodás nélkül mondta le az utat. Néhány nappal később az anyja már energikusan kapált a telkén, mintha mi sem történt volna.
Lassan leereszkedett a fésülködőasztal előtti puffra. A kezében még ott volt a szempillaspirál, de hirtelen értelmetlennek tűnt befejezni a sminket. Minek is? A romantikus vacsora helyett úgyis az anyósa konyhájában vár rá a sürgés-forgás.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz