«Pont ez az, hogy megígérte!» — csattant fel Ildikó
Végre bátor döntés, meguntam a megalázást.
– Hogyhogy nem éred el telefonon? – ráncolta össze a homlokát Márk. – Hiszen azt ígérte, azonnal hozzád indul.
– Pont ez az, hogy megígérte! – csattant fel Ildikó, és a hangjában egyértelmű felháborodás vibrált. – De nem veszi fel! Mi folyik ott nálatok?
– Mindjárt kiderítem – felelte Márk, és már fordította is vissza az autót. – Hazamegyek.
Nem sokkal később, mintha mi sem történt volna, a férfi elszakította tekintetét a kijelzőről, és mosolyogva nézett a feleségére.
– Gyönyörű vagy ma este.
– Tudom – válaszolta Vivien, miközben még egyszer végighúzta a spirált a szempilláin. – Nem mindennap ünnepel az ember házassági évfordulót.
Alaposan szemügyre vette magát a tükörben: az új ruha tökéletesen állt rajta, a frizurája hibátlan volt, a sminkje gondosan kidolgozott. Minden apró részletnek stimmelnie kellett ezen a különleges estén. Ekkor azonban Márk telefonja élesen felcsendült.
A férfi rápillantott a kijelzőre, fogadta a hívást, majd átsétált a másik szobába. Ha a család kereste, mindig így tett. Az ilyen telefonok ritkán jelentettek jót.