Pár perc múlva visszatért, és az arcáról azonnal le lehetett olvasni az aggodalmat. Vivien szíve összeszorult – biztos volt benne, hogy valami baj történt, vagy hamarosan történni fog.

– Szívem, halasszuk el a vacsorát az étteremben – mondta higgadt, de feszült hangon. – Anyához vendégek érkeznek, és szüksége van rád a fogadásukhoz.

A nő kezében megdermedt a kefécske. A tükörből egy értetlen, csalódott tekintet nézett vissza rá.

– Hogyhogy „szüksége van rám”? – fordult lassan a férje felé. – Ildikó nem tudja egyedül megoldani?

– Vivi, ismered anyát… azonnal felmegy a vérnyomása, ha ideges, és most sincs a legjobb állapotban.

– …és nem tesz jót neki az izgalom. Ráadásul Eszter néni is érkezik a gyerekekkel, illene besegíteni – tette hozzá Márk, mintha ezzel minden eldőlt volna.

Vivien keserűen felnevetett.
– Tehát én nyugodtan idegeskedhetek? Pont a házassági évfordulónkon?

– Kérlek, ne kezdd megint! – csattant fel a férfi, ingerülten a levegőbe csapva. – Az évfordulót bármikor megünnepelhetjük. Most anyának fontosabb a segítség. Beugrom a boltba bevásárolni, te pedig menj előre, és kezdj el főzni. Estére ideér Eszter, rengeteg a tennivaló.