Novella
«Ha így állunk, akkor váljunk el!» — csattant fel Gergő dühösen

«Ha így állunk, akkor váljunk el!» — csattant fel Gergő dühösen

Ez igazságtalan és mélyen fáj

303 olvasta 11 oldal ~2 perc

– Hogy lehetsz ennyire szemérmetlen? Komolyan a lakásomra fáj a fogad? – üvöltötte Gergő indulatosan a feleségének.

– Mégis mire pályáztam volna, ami nem is létezett? – vágott vissza Eszter. – És különben is, miért ne lenne hozzá közöm? A lakást hitelre vetted, és azt a hitelt én ugyanúgy fizetem, mint te. Akkor jogom is van hozzá, nem gondolod?

Gergő és Eszter két éve alkottak egy párt, ebből egy esztendőt már együtt éltek Eszter kétszobás, még a házasság előtti időkből származó lakásában, Lillával, a kislányával.

A kapcsolatuk második évfordulóján Gergő térdre ereszkedve megkérte Eszter kezét. A nő boldogan mondott igent, úgy érezte, révbe ért. Az esküvőt fél évvel későbbre, a nyári hónapokra tervezték.

Néhány hónappal a nagy nap előtt Gergő előállt egy új ötlettel.

– Eszter, eldöntöttem, hogy lakáshitelt veszek fel. Kinéztem egy háromszobás újépítésű lakást. Lesz külön nappali, saját hálónk, és Lillának is külön szobája – magyarázta lelkesedéssel.