Novella
«Ha így állunk, akkor váljunk el!» — csattant fel Gergő dühösen

«Ha így állunk, akkor váljunk el!» — csattant fel Gergő dühösen

Ez igazságtalan és mélyen fáj

358 olvasta 4 oldal ~5 perc

– Hogy lehetsz ennyire szemérmetlen? Komolyan a lakásomra fáj a fogad? – üvöltötte Gergő indulatosan a feleségének.

– Mégis mire pályáztam volna, ami nem is létezett? – vágott vissza Eszter. – És különben is, miért ne lenne hozzá közöm? A lakást hitelre vetted, és azt a hitelt én ugyanúgy fizetem, mint te. Akkor jogom is van hozzá, nem gondolod?

Gergő és Eszter két éve alkottak egy párt, ebből egy esztendőt már együtt éltek Eszter kétszobás, még a házasság előtti időkből származó lakásában, Lillával, a kislányával.

A kapcsolatuk második évfordulóján Gergő térdre ereszkedve megkérte Eszter kezét. A nő boldogan mondott igent, úgy érezte, révbe ért. Az esküvőt fél évvel későbbre, a nyári hónapokra tervezték.

Néhány hónappal a nagy nap előtt Gergő előállt egy új ötlettel.

– Eszter, eldöntöttem, hogy lakáshitelt veszek fel. Kinéztem egy háromszobás újépítésű lakást. Lesz külön nappali, saját hálónk, és Lillának is külön szobája – magyarázta lelkesedéssel.

– Jól hangzik, persze – felelte Eszter megfontoltan. – De mi baj van a mostani otthonommal? Miért kellene eladósodnunk, ha már van hol laknunk?

– A hitel nem ördögtől való dolog – próbálta meggyőzni Gergő. – Olyan infláció van, hogy szinte megéri kölcsönt felvenni. Ez befektetés.

– Lehet, de egy háromszobás lakás törlesztője biztosan nem lesz alacsony – jegyezte meg a nő. – Biztosan bírni fogjuk? Nem értem, miért ilyen sürgős, amikor már most is van fedél a fejünk felett.

– Nem költözhetek hozzád férjként – érvelt Gergő. – Egy férfi a saját otthonába viszi a feleségét.

Eszter sóhajtott. – Ha ennyire fontos neked, nem állok az utadba. Végül is te akarsz a családfő lenni.

Alig három héttel később Gergő aláírta a hitelszerződést egy frissen átadott, háromszobás lakásra. A lakás ugyan kulcsrakész volt, de bútor nem járt hozzá, így a berendezés komoly kiadást jelentett. A költségek nagy részét Eszter állta a félretett pénzéből – Gergő ugyanis meglepően ügyesen tudott kérni.

Épphogy beköltöztek az új, már szépen berendezett otthonukba, amikor a férfi ismét szóba hozta a pénzt.

– Drágám, teljesen lenulláztam magam ezzel a lakással – kezdte óvatosan. – Tudnál segíteni a hitel fizetésében?

– A költözés nekem is sokba került – felelte Eszter. – De persze, segítek. Mennyi hiányzik?

– Arra gondoltam, osszuk meg fele-fele arányban a havi törlesztőt. Mit szólsz? Meg tudod oldani?

Eszter rövid gondolkodás után bólintott. – Igen, megoldom.

Több mint két év telt el az esküvő óta. Eszter ez idő alatt rendületlenül fizette a hitel felét. A mindennapi kiadásokat – rezsit, bevásárlást – szintén közösen állták, mindent arányosan osztva meg egymás között.

Személyes holmiját mindenki maga vásárolta. Pontosabban Gergő többnyire kizárólag a saját szükségleteire költött, és ez a hozzáállás idővel egyre élesebb ellentéteket kezdett szülni közöttük.

Gergő szinte kizárólag magára költött, míg Eszter nemcsak a saját dolgait, hanem Lilla szükségleteit is állta. A kislány különóráinak díját – tánc, angol, rajz – minden hónapban Eszter fizette ki. Szerencsére a fizetése lehetővé tette mindezt, hiszen kezdettől fogva többet keresett, mint a férje.

Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz