A férfi arca azonnal megfeszült.

– Ha bíróságra kerülne a sor, vagy vissza kellene fizetned mindazt, amit eddig beleadtam, vagy a hitel lezárása után arányos tulajdonrészt állapítanának meg nekem – folytatta Eszter egyenletes hangon.

– Ezt nem hiszem el! Már ügyvédhez is rohantál? Már azon jár az eszed, hogyan szerezz részt a lakásomból? – csattant fel újra Gergő.

– Nem akarok balhét – felelte fáradtan Eszter. – Ha nem tudunk normálisan beszélni, inkább hagyjuk most abba.

– Hát hagyjuk is! – morogta a férfi, és ezzel lezártnak tekintette a témát.

Eszter napokig őrlődött magában, végül nem bírta tovább, és mindent elmondott az édesanyjának, Renátának. Az asszony együtt érzett vele, de nem állta meg, hogy ne tegyen egy csípős megjegyzést.

– Mondd csak, kislányom, miért vonzódsz mindig ilyen könnyelmű férfiakhoz? Lilla apja sem volt különb, és most itt van ez a Gergő…

– Anya, most nem szemrehányásra van szükségem, hanem támogatásra – kérte halkan Eszter.

Renáta azonnal magához ölelte. Szíve majd megszakadt a lánya és az unokája miatt érzett aggodalomtól.