Néhány nappal később újra telefonált.

– Beszéltünk apáddal, és lenne egy javaslatunk – mondta sejtelmesen. – Amíg mindketten dolgozunk, jó eséllyel kapnánk hitelt.

Eszter figyelmesen hallgatta.

– Arra gondoltunk, vennénk egy kisebb lakást. Egy garzont vagy egy egyszobásat. A törlesztést te fizetnéd. Legalább nem Gergő hitelébe öntenéd a pénzed hónapról hónapra.

– És a lakás a ti neveteken lenne – tette hozzá az apja határozottan. – Így senki nem férhetne hozzá.

– Ez komoly? – döbbent meg Eszter. – Erre tényleg nem számítottam.

– Teljesen komoly – folytatta az édesapja. – Stabil a munkahelyem, a kezdőrészletre félretettünk. Kiadhatnád a lakást, bevételt hozna, és később Lillának is biztonságot jelentene.

– És talán Gergőt is kijózanítaná – jegyezte meg Renáta nem kevés indulattal.

– Hadd gondoljam át – kérte Eszter. – Nagyon nagy döntés ez.

Aznap este, amikor hazaért, sokáig ült csendben a nappaliban. A fejében zakatoltak a számok, a lehetőségek, a következmények. Végül elhatározta, hogy elmondja Gergőnek a szülei tervét – de úgy, mintha az egész már egy átgondolt, kész elképzelés lenne.