Ekkor megszólalt a csengő, jelezve, hogy megérkezett a várva várt vendég.

Az ajtó kitárult, és a küszöbön megjelent Márk. Az elmúlt évek láthatóan férfivá érlelték: szélesebb váll, határozottabb tartás. A kezében hatalmas virágcsokrot tartott, amely szinte eltakarta az arcát.

– Szervusztok, Smirnov család! – nevetett fel, és már lépett is befelé.

Réka és Ilona szinte egyszerre ölelték át. Balázs is odalépett, erősen megszorította fia vállát.

– Fiam… jó újra itthon látni – mondta meghatottan, és barátságosan hátba veregette.

Márk körbenézett a nappaliban. – Anya még nincs itt? Szóltatok neki?

Réka bólintott. – Hívtam. Azt ígérte, hétre ideér.

A fiú átadta a virágot Ilonának. – Neked hoztam, nagyi. A legerősebb nőnek, akit ismerek.

Ilona szeme megtelt könnyel, miközben átvette a csokrot. – Drága gyermekem… Gyere, a kedvenc káposztás pitéd már az asztalon vár.

Mindannyian a konyhába vonultak, ahol ünnepi rendben sorakoztak az ételek. Márk jóízűen falatozni kezdett, közben élénken mesélt a katonaságnál átélt kalandokról, bajtársakról, tréfás történetekről. Réka és Balázs nevetve hallgatták, Ilona pedig újabb és újabb adagokat tett az unokája tányérjára.