Pontban hétkor megszólalt a csengő. Az ajtóban Zsuzsanna állt, kezében tortával és egy kisebb táskával. Kissé bizonytalanul mosolygott.

– Anya! – Márk egy pillanat alatt ott termett, és szorosan magához ölelte. – Annyira jó, hogy eljöttél!

Zsuzsanna arcát fia vállába rejtette. – Én is örülök, hogy látlak. Isten hozott itthon!

Amikor beléptek a konyhába, Zsuzsanna kissé feszengve köszönt mindenkinek, majd átnyújtotta a tortát. Balázs őszinte hangon mondott köszönetet, és hellyel kínálta. Az asszony az asztal szélére ült, mintha bármelyik pillanatban felállhatna. Márk azonban rögtön beszélgetésbe vonta: mesélt terveiről, új barátairól, a jövőről. Lassan felengedett a hangulat, a feszültség szinte észrevétlenül oszlott szét.

Amikor a tea is előkerült, Zsuzsanna váratlanul felállt. Kezét összekulcsolta, hangja enyhén remegett.

– Szeretnék mondani valamit… Mindenkitől bocsánatot szeretnék kérni. Különösen tőled, Ilona. Sokáig nem volt igazam. És ezt csak most kezdem belátni.

Csend telepedett a konyhára. Ilona meglepetten nézett rá.