Réka idegesen pillantott az órára: Márk érkezéséig kevesebb mint egy óra maradt. A bátyja leszerelt, és ma tér haza. Ünnepi vacsorával készültek. Ilona már kora reggel óta a kedvenc káposztás pitéjén dolgozott, Balázs pedig tortát és pezsgőt hozott a boltból.

Az elmúlt fél év alatt sok minden átrendeződött. Zsuzsanna egyre gyakrabban látogatta meg Rékát, néha még teára is maradt. Valóban komolyan vette a tanfolyamot, és közben egy biztosítótársaság ügyfélszolgálatán helyezkedett el. A lányának többször is bevallotta, hogy most már más szemmel látja a múltat, és kezdi megérteni azokat a dolgokat, amelyeket korábban elutasított.

Egy alkalommal, amikor Réka arról mesélt, hogyan tanítja őt Ilona főzni, Zsuzsanna hirtelen megszólalt: – Tudod, mindig féltékeny voltam rá.

– A nagymamára? – lepődött meg Réka.

– Igen. Mindenki szerette. Az apád, ti ketten. Mindig tudta, hogyan vigasztaljon, mit főzzön, mit mondjon. Én pedig… – elakadt a hangja. – Nem voltam ilyen. És ahelyett, hogy tanultam volna tőle, inkább haragudtam.

Réka akkor nem talált szavakat. Most hallotta először, hogy az anyja nyíltan elismeri a tévedéseit.

Két nappal ezelőtt pedig még meglepőbb dolog történt: Zsuzsanna egy kézzel kötött, puha gyapjúkendőt vitt Ilonának.

– Hamarosan születésnapja lesz – mondta kissé feszélyezetten. – Szeretném, ha elfogadná. Tőlem.

Most, miközben az asztalt terítette Márk fogadására, Réka azon töprengett, milyen különös fordulatot vett minden. A válás, amely eleinte tragédiának tűnt, végül rendet teremtett az életükben. A házban megszűntek az állandó viták és a kényszeredett mosolyok, helyüket valódi béke vette át. És még az édesanyja is, aki korábban makacsul hárított minden felelősséget, lassan, de biztosan változni kezdett.

Ekkor megszólalt a csengő, jelezve, hogy megérkezett a várva várt vendég.

Az ajtó kitárult, és a küszöbön megjelent Márk. Az elmúlt évek láthatóan férfivá érlelték: szélesebb váll, határozottabb tartás. A kezében hatalmas virágcsokrot tartott, amely szinte eltakarta az arcát.

– Szervusztok, Smirnov család! – nevetett fel, és már lépett is befelé.

Réka és Ilona szinte egyszerre ölelték át. Balázs is odalépett, erősen megszorította fia vállát.

– Fiam… jó újra itthon látni – mondta meghatottan, és barátságosan hátba veregette.

Márk körbenézett a nappaliban. – Anya még nincs itt? Szóltatok neki?

Réka bólintott. – Hívtam. Azt ígérte, hétre ideér.

A fiú átadta a virágot Ilonának. – Neked hoztam, nagyi. A legerősebb nőnek, akit ismerek.

Ilona szeme megtelt könnyel, miközben átvette a csokrot. – Drága gyermekem… Gyere, a kedvenc káposztás pitéd már az asztalon vár.

Mindannyian a konyhába vonultak, ahol ünnepi rendben sorakoztak az ételek. Márk jóízűen falatozni kezdett, közben élénken mesélt a katonaságnál átélt kalandokról, bajtársakról, tréfás történetekről. Réka és Balázs nevetve hallgatták, Ilona pedig újabb és újabb adagokat tett az unokája tányérjára.

Pontban hétkor megszólalt a csengő. Az ajtóban Zsuzsanna állt, kezében tortával és egy kisebb táskával. Kissé bizonytalanul mosolygott.