A nappali sarkában helyet kapott a vidéki házból felhozott, régi lemezjátszó is a bakelitlemezekkel együtt – ezek az apró, kissé kopott tárgyak adták meg igazán az otthon érzését.

Balázs csendben figyelte, ahogy Ilona komótosan nyújtja a tésztát, majd egy pohár peremével szabályos kis köröket szaggat belőle. Mozdulatai pontosak és gyakorlottak voltak. Réka gondosan halmozta a tölteléket a korongok közepére, közben időnként felnevetett valami saját gondolatán. Odakint vizes, nehéz októberi hó hullott, az ablaküvegen lassan csorogtak lefelé a cseppek, de a konyhában meghitt meleg uralkodott, amitől az ember szíve is könnyebb lett.

Az ügyvéd azt ígérte, egy héten belül minden papír elkészül, és hivatalosan is lezárul a házasság. A válás meglepően békésen zajlott. Zsuzsanna különösebb vita nélkül elfogadta a feltételeket: az autó és néhány bútor az övé lett, a lakás Balázsnál maradt. A gyerekekkel alig tartotta a kapcsolatot, Rékát is csak ritkán hívta fel, többnyire udvarias, távolságtartó kérdésekkel.

A csengő hangja kizökkentette Balázst a gondolataiból. Az ajtóban Zsuzsanna állt. Szemmel láthatóan lefogyott, haja rövidebbre volt vágva, mint korábban. Egy nagy ajándéktáskát szorított a kezében.

– Szia – mosolygott bizonytalanul. – Épp erre jártam. Holnap van Réka születésnapja, gondoltam, beadom az ajándékát.

– Gyere be – húzódott félre Balázs. – A konyhában vannak Ilonával.

Zsuzsanna tétován megtorpant. – Talán… odaadnád inkább te? Nem szeretnék zavarni.

– Anya! – kukkantott ki Réka a konyhából. – Gyere csak! Gombócot készítünk!

Zsuzsanna lassan levette a cipőjét, és belépett. Ilona felpillantott a tésztáról, és visszafogott bólintással köszönt. – Szervusz, Zsuzsanna.

– Jó napot, Ilona – felelte halkan, majd átnyújtotta a csomagot a lányának. – Boldog születésnapot, kincsem. Holnap konferenciára utazom, nem leszek itt.

– Köszönöm – mosolygott Réka. – Nem ülsz le egy kicsit? Nézd, a nagyi megtanított rózsás peremet hajtogatni.

– Most nem maradok – nézett körbe Zsuzsanna. – De nagyon otthonos lett minden.

Hangjában furcsa árnyalat bujkált: mintha csodálkozás és halvány irigység keveredett volna benne.

– Milyen konferencia? – kérdezte Balázs a félfának támaszkodva.

– Pszichológiai továbbképzés – igazította meg ideges mozdulattal a haját. – Beiratkoztam egy tanfolyamra. Úgy éreztem, ideje újragondolni pár dolgot az életemben.

Balázs és Réka összenéztek; nem számítottak erre.

– Mennem kell – mondta végül Zsuzsanna. – Hívjuk egymást, rendben?

Amikor becsukódott mögötte az ajtó, Réka elgondolkodva szólalt meg: – Olyan különös ez. Anya és a lélektan…

– Az ember változhat – jegyezte meg Ilona váratlanul, miközben újabb tésztalapot vett elő. – Zsuzsanna nem rossz. Csak eltévedt egy időre.

Balázs meglepetten nézett rá. – Megvéded őt? Ennyi minden után?

– Hosszú az élet, fiam – sóhajtott Ilona. – És nem egyszerű. Mindenki hibázhat. De ha van benne szándék, megérdemli a lehetőséget a javításra.

Balázs nem felelt. Az anyjára nézett – a törékeny alakra, a munkától kérges kézre –, és arra gondolt, mennyi bölcsesség és jóság fér meg ebben a hajlott hátú asszonyban.