Tegnap Ilona véletlenül meghallotta az újabb veszekedést. „Öreg gyerek” — így nevezte őt Zsuzsanna. A szó mélyen belevágott. Egész életében keményen dolgozott, segített az unokák nevelésében, és a megtakarításai nagy részét is a fia lakására fordította. Most mégis tehernek érzi magát.

A gondolataiból a csengő hangja zökkentette ki. Az ajtóban Réka állt, vállán egy nagy sporttáskával.

— Rékám! — derült fel Ilona arca. — Meddig maradsz? Miért nem szóltál előre?

— Mostantól itthon leszek, nagyi — ölelte át mosolyogva. — Este mindent elmondok.

Réka már régóta készült erre a beszélgetésre. Minden hazalátogatáskor érezte, hogy a családi légkör egyre nyomasztóbb. Az elmúlt hónapban, a vizsgaidőszak alatt, naponta telefonált, mert a távolból is érzékelte a növekvő feszültséget.

Amikor Balázs hazaért a munkából, Zsuzsanna már nem volt otthon — mostanában egyre többször töltötte az estéit a barátnőjénél.

— Apa, komolyan beszélnünk kell — kezdte Réka, amikor kettesben maradtak a konyhában. — Úgy döntöttem, átiratkozom levelező tagozatra, és hazaköltözöm.