— Ehhez nincs jogod! Ez az én otthonom is!

— Jogi értelemben nem — válaszolta nyugodtan. — A lakás az én nevemen van, és az első befizetést a szüleim állták. Mindennek utánanéztem.

Zsuzsanna arca elsápadt.

— Előre kitervelted… Végig úgy tettél, mintha menteni akarnád a házasságot!

— Valóban meg akartam menteni — mondta fáradtan Balázs. — De a család nem csak férjből és feleségből áll. Hanem gyerekekből, szülőkből, egymás iránti tiszteletből is. És ebből nálad kevés volt.

— Hogy merészeled… — kezdte Zsuzsanna, de a konyhaajtóban megjelent Ilona.

— Zsuzsikám, főztem egy csésze gyógyteát. Jót tesz az idegeknek — szólt csendesen.

Ez volt az utolsó szikra.

— Holnapra tűnjön el innen mindkettőtök! — kiáltotta Zsuzsanna. — Perelni fogok! Mindenkinek elmondom, milyen ember vagy!

— Anya, elég — állt közéjük Réka. — Hallod magad? A nagyi soha nem ártott neked.

— Te is ellenem fordultál? Rendben. Maradjatok itt, ápolgassátok az öregasszonyt! Én új életet kezdek. Nélkületek!

Sarkon fordult, és kiviharzott. Az ajtó csattanása sokáig visszhangzott a lakásban.