«Fogd a cuccod, és menj! Vissza se gyere!» — dühösen kiáltotta Nóra
Fájdalmasan igazságtalan, megrendítő bizalomvesztés.
— Ma este ne várj korán haza — vetette oda Gábor a feleségének, miközben az előszobában a cipőjét húzta.
— Tényleg? Mi dolgod akad? Azt hittem, együtt elmegyünk bevásárolni — felelte Nóra, kissé meglepetten.
— Edzésre megyek. Menj el Lillával.
— Lilla most nem ér rá.
— Miért ragaszkodsz mindig hozzá? Nincsenek más barátnőid? — kérdezte a férfi türelmetlenül.
Nóra csak megvonta a vállát. Lillával még az egyetemen kötöttek barátságot. Azóta sok minden változott: Nóra hozzáment évfolyamtársához, Gáborhoz, és viszonylag hamar révbe ért, míg Lilla még mindig kereste a társát. Bár nemrég említett valakit, akivel ismerkedik, de részleteket alig árult el. Azt mondta, túl friss a dolog, nem akarja elkiabálni. Nóra nem faggatta. Őszintén örült volna, ha a barátnője végre megtalálja a boldogságát.
Csakhogy mióta Lilla életében felbukkant az új férfi, egyre ritkábban értek rá találkozni. Így azon az estén Nórának egyedül kellett végigjárnia az üzleteket.