Nóra megrázta a fejét. Nem akarta elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet velük. Mégis, a barátnője szavai beleégtek a gondolataiba. Úgy döntött, figyelni fogja Gábor viselkedését.

Nem is kellett sokáig várnia az újabb jelre.

A következő csütörtökön a férje a szokásosnál jóval később állított haza az edzésről. Amikor belépett, enyhe alkoholszag lengte körül.

Nóra összevonta a szemöldökét, és halkan megszólalt:

— Ezt most nem igazán értem… — kezdte, miközben kérdő tekintetét a férjére emelte.

— …hol húzódik a határ az egészséges életmód és az ivászat között? — fejezte be Nóra a mondatot, miközben az ajtóban állva farkasszemet nézett a férjével. Egy percet sem aludt, csak várta, hogy hazaérjen.

— Márk szólt, hogy avassuk fel az új autóját. Írtam is neked róla — felelte Gábor kissé bizonytalanul.

— Tényleg? Érdekes, mert én semmilyen üzenetet nem kaptam. Amikor hívtalak, még csak fel sem vetted.

— Hogyhogy nem kaptad meg? — ráncolta a homlokát Gábor, és előhalászta a telefonját. — Na tessék… el sem ment. Valószínűleg nem volt térerő. Mostanában vacakol a hálózat. Ne haragudj, kedvesem!

A „kedvesem” megszólítás ritka vendég volt a házasságukban, akárcsak az, hogy Gábor ennyire felöntsön a garatra.

Nóra úgy döntött, nincs értelme éjszaka vitát kezdeni egy ittas emberrel. Segített neki lefeküdni, betakarta, majd amikor a férfi végre elcsendesedett, fogta a sporttáskáját, és átkutatta.

Az alvás azonban nem tartott sokáig.

— Ez meg mi a csoda?! — csattant fel Nóra olyan hangerővel, hogy a falak is beleremegtek. — Azonnal kelj fel és magyarázd meg! Ezt is ajándékba kaptad az autó mellé?

Gábor nehezen nyitotta ki a szemét, de a fejét alig bírta megemelni a párnáról. A legkevésbé sem hiányzott neki egy éjszakai veszekedés.

— Miről beszélsz egyáltalán? — motyogta kábán.

— Arról, amihez neked, mint férfinak, semmi közöd nem lehet! — kiáltotta Nóra, és az orra előtt lengetett egy bontatlan csomag női higiéniai terméket. — Mielőtt mondanád: nem, nem nekem vetted. Én ilyet nem használok!

— Fogalmam sincs, te mivel oldod meg a… dolgaidat — legyintett fáradtan Gábor.

— Akkor mégis hogy került hozzád ez? — sziszegte Nóra.

— Nem tudom — sóhajtott, és a kezébe temette az arcát.

— De én igen! A patikából! Direkt megvetted, még a blokk is itt van!

— Patika… — dünnyögte. — Igen, tényleg bementem. Vettem kenőcsöt a derekamra, meghúztam a gépnél. Segítenél bekenni?

— Majd én bekenlek, csak nem azzal, amire számítasz! — csattant fel a nő. — Kinek vásároltad? Ki az a nő? Kivel voltál?

— Senki sincs — felelte fáradtan. — A krém ott van a táskában?

— Nincs! Csak ez az egy csomag!

— Akkor biztos összecseréltem a zacskót valakivel a kasszánál. Állt mellettem egy másik vevő is.

— Remek. Akkor menjünk vissza!

— Most? Az éjszaka közepén? Nóra, hagyj aludni!

— Nem! Bizonyíték kell. Beszélni fogunk a gyógyszerésszel.

— Hívd fel őket. A sarki patika még talán elérhető.

Nóra hosszú percekig próbálkozott, mire végre sikerült vonalat kapnia. Ám a túloldalon udvarias, de határozott elutasítás fogadta.

— Ha vissza szeretnének hozni egy terméket, fáradjanak be a blokkal és személyi igazolvánnyal. Egyéb információt nem adhatunk ki, és a kamerafelvételekbe sincs lehetőség betekinteni.