Indulás előtt azonban, mint lelkiismeretes feleség, gondosan előkészítette Gábor sportcuccát. Kivasalt egy tiszta pólót, szépen összehajtogatta, és a táskába tette a zokni, a rövidnadrág és a többi edzéshez szükséges holmi mellé.

Most még arra is figyelt, hogy a kulacsát megtöltse friss vízzel. Amikor a táskában a pipereholmik rekeszébe akarta tenni, a tusfürdő és a szivacs mellett a belső zsebben két eldobható fogkefét talált.

Az egyik rózsaszín volt.

— Gábor, kivel jársz edzeni? — kérdezte halkan, de érezhető éllel a hangjában.

— Márkkal.

— Márk… az nő vagy férfi? — nézett rá Nóra szúrósan.

— Férfi. Márk, azaz Márk — válaszolta gúnyos félmosollyal a férje.

— Biztosan? Gondold át még egyszer — szorította össze a száját Nóra. Korábban nem volt gyanakvó típus, de most valami kellemetlen érzés motoszkált benne.

— Nórikám, most mit szeretnél hallani? — pillantott az órájára Gábor, és a táskáért nyúlt. Nóra azonban nem engedte el. — Utálok elkésni!

— Én pedig azt utálom, ha bolondot csinálnak belőlem!