– A hálózat egyetlen üzletében sem. Csak rózsa, mindig.

– Biztos benne?

– Teljesen.

Nóra arcán lassan mosoly terült szét.

– Nagyon köszönöm! Igazán hálás vagyok!

Végül a legszebb, legdrágább rózsacsokrot választotta ki, majd sietve visszaült a taxiba.

– Boldog születésnapot, anyu! – nyújtotta át a díszdobozt és a hatalmas csokrot.

– Köszönöm, kincsem. Hogy vagy mostanában?

– Jól… – felelte Nóra.

Az édesanyja tétován folytatta:

– Gábor hívogat. Nem tudom, mit mondjak neki. Talán csak fel akar köszönteni…

– Anya, meghívnád ide? Kérlek. Legyen ez az apropó. Szeretnék beszélni vele. Ostoba voltam… nem ő hibázott.

Az asszony elmosolyodott.

– Rendben.

Gábor nem sokkal később megérkezett – egy csokor krizantémmal a kezében. Eleinte kerülték egymás tekintetét. Amikor azonban az édesanya kiment a konyhába megnézni a teát, Nóra törte meg a csendet.

– És… hogy alakul mostanában az életed?

– Sehogy. Elment a kedvem az egésztől. Nehéz bízni.

– Ennyire?

– Az ember szeret, aztán gyanúsítják mindenféle ostobasággal. Nem túl felemelő érzés.

Nóra elnevette magát, de a hangja remegett.

– Bocsáss meg, Gábor. Lilla azt állította, hogy látott téged virággal… és én hittem neki.

Gábor arca megfeszült.

– Annak? Hiszen az ötödik évben folyamatosan a nyomomban volt! Mindent megtett volna, hogy közénk álljon. Alig várta, hogy szétmenjünk!

Öklével az asztalra csapott. Nóra nem vitatkozott. Már nem volt szükség magyarázatra. Összeállt a kép.

Néhány nappal később megszólalt a telefon.

– Na? Beadtad a válópert? – kérdezte Lilla izgatottan.

– Nem.

– Tessék? Miért nem?

– Mert kibékültünk.

A vonal túlsó végén döbbent csend támadt.

– Komolyan? Te most… örülsz? – kérdezte Nóra halkan.

– Én… csak azt akartam…

– Nagyon igyekeztél, igaz? De nem sikerült.

– Mire célzol?

– Lilla, inkább a saját életeddel foglalkozz. Az enyémbe többé ne avatkozz bele.

Nóra bontotta a hívást, majd letiltotta a számot. Attól a naptól kezdve nem engedte, hogy bárki bizalmatlanságot ültessen a szívébe. Gábor mellett döntött, és a kétségeit ezentúl nem másoknak, csak a párnájának suttogta el. Nem véletlen a mondás: a házasságban nincs helye barátnői tanácsoknak.