Lenyomta a kilincset.

– A felmondási időmet ledolgozom, ahogy elő van írva. A futó projekteket rendben átadom. Mert ellentétben néhány emberrel, én képes vagyok különválasztani a magánéletet a munkától.

Azzal kilépett az irodából.

A folyosó zaja azonnal körülölelte: telefoncsörgés, billentyűk kopogása, a nyomtató monoton zúgása. Minden ugyanolyan volt, mint bármelyik másik napon – mégis, benne valami végérvényesen megváltozott.

Leült a helyére, felébresztette a számítógépet, és megnyitotta a teendők listáját. Sorra vette, mit kell lezárnia, mit szükséges dokumentálnia, kinek adja majd át az egyes feladatokat. Precízen, higgadtan dolgozni kezdett.

A mellette ülő Eszter oldalra sandított.
– Dóri, mi történt? Olyan furcsa vagy.

– Felmondtam.

– Tessék?! – Eszter szinte felpattant a székéből. – Ugye csak viccelsz?

– Egyáltalán nem.

– De hát… hova mész? Van már másik hely?

– Még nincs – vont vállat Dóra. – De lesz.

Eszter arcán egyszerre tükröződött döbbenet és csodálat.
– Te teljesen megőrültél? Válság van, mindenki kapaszkodik a székébe!