A leendő férjével egy forró nyári napon ismerkedett meg. A barátnőivel tértek be egy kávézóba, hogy fagylalttal hűsítsék magukat. Odakint harminc fok fölé kúszott a hőmérő higanyszála, bent viszont csendesen duruzsolt a légkondicionáló. A hangszórókból halk zene szólt – Adamo énekelt hulló hóról –, ami különös ellentétben állt a kinti kánikulával. A levegőt vanília és friss eper illata lengte be a színes fagylaltgombócokból, és az egész helyet valami megmagyarázhatatlan, már-már meseszerű hangulat töltötte meg.

Márk azonnal kiszúrta a társaságból Viktóriát. A lány éppen beszélt, a barátnői pedig tátott szájjal hallgatták. A fiatalembert lenyűgözte a kisugárzása. Viktória is felfigyelt rá: ápolt, határozott megjelenésű, erős testalkatú férfi volt. Első pillantásra úgy tűnt, méltó párja lehetne.

A külseje éppen megfelelő volt – nem halványította el őt, de nem is maradt el mellette. Ennél több nem is kellett.

Márk felkérte egy lassú táncra, később pedig felajánlotta, hogy hazakíséri. Így kezdődött minden. Akkor még egyikük sem foglalkozott azzal, hogy a Bak és az Oroszlán csillagjegyét a horoszkópok szerint nem nevezik éppen harmonikus párosításnak. Az asztrológusok ugyan figyelmeztetnek az efféle kapcsolatok nehézségeire, de mindig hagynak egy kiskaput: talán mégis sikerülhet.