Viktória is ebbe kapaszkodott: nála jobbat úgysem talál.

Csakhogy Márk eszében sem volt új párt keresni. Nem nőre vágyott, hanem levegőre. Időre, hogy kitisztuljon a feje, és megszabaduljon attól a nyomástól, amit „családi boldogságnak” neveztek.

Egy hét telt el. Az álmatlan éjszakáktól kimerült Viktória végül felhívta.

– Teljesen kimerültem, a kisfiú megállás nélkül sír. Mikor jössz haza? – kérdezte feszülten.

– Soha – felelte Márk röviden. – Beadom a válókeresetet.

A vonal megszakadt. A mondat úgy csapódott be, mint egy robbanás. Hogy merészeli visszautasítani őt? Egy ilyen nőt? Majd megmutatja neki. Egy ilyen szépségért mások sorban állnának.

Csakhogy a kívánságokat teljesítő csodák elmaradtak. A bűvös segítség mintha eltűnt volna a láthatárról.

Udvarló akadt bőven. Meghívások, bókok, csillogó tekintetek – minden megvolt. De amikor komoly elköteleződésről esett szó, a lelkesedés alábbhagyott. A tapasztaltabb férfiak pontosan tudták: egy Oroszlán természetű nővel csak akkor lehet békés az élet, ha nem engedik át neki az irányítást. Viktóriánál viszont már régen nála volt a gyeplő – ahogy idősödő nagymamája szokta mondani.

Az ifjú anya így új irányba kezdett kutatni. Talán mégis számítanak a csillagok? Lehet, hogy nem véletlenek a jegyek közti ellentétek? A mai bizonytalan világban miért ne kapaszkodhatna az asztrológiába? Talán nem egy makacs Bakra lett volna szüksége, hanem egy alkalmazkodó Nyilasra, aki rajongva figyel rá, és készségesen követi az útmutatásait.

Ha már a szakértők ezt állítják, biztosan nem tévednek – gondolta. Így hát jöhetnek a horoszkópok, születési képletek, bolygóállások. Kedves asztrológusok, készüljetek: Viktória úton van. És aki nem bújik el időben, az magára vessen…