Így esett a választása a közigazgatási és jogi egyetemre. Bár aranyérmesként több lehetősége is akadt volna, biztos, ami biztos alapon a fizetős képzésre is beadta a jelentkezését. Nem akart semmit a véletlenre bízni.

A szülei ismét meglepődtek ezen az előrelátáson, de nem szóltak semmit. Mit ne tenne az ember az egyetlen, imádott gyermekéért?

Az évek múltával Viktória a csinos kamaszlányból büszke tartású, kissé hűvös eleganciát sugárzó fiatal nővé érett. Pontosan tisztában volt az értékeivel – és ehhez nem volt szüksége semmiféle divatos beavatkozásra. Bár valószínű, hogy Réka és a férje még arra sem sajnálták volna a pénzt, ha a lányuk ilyesmit kér.

A napfény mindenkinek kell – és Viktória valóban sugárzott. Nem csoda, hogy mindig akadt körülötte néhány hódoló. Volt, aki csak a közelségéből akart egy kis meleget lopni, mások abban bíztak, hogy ha mellé állnak, rájuk is vetül valamennyi a ragyogásából.

Ő egyikük közeledését sem utasította vissza nyersen, de nem is köteleződött el. Inkább kívülállóként figyelte az eseményeket, mintha egy érdekes játszmát szemlélne: vajon ki kerül fölénybe a végén?