Márk édesanyja az évek során megtanulta, hogyan kerülje el a felesleges vitákat, és ösztönösen alkalmazkodott. A fiatal férjet azonban váratlanul érte ez az új helyzet, és egyre kellemetlenebbül érintette.

Viktória nem tűrt ellentmondást. Számára természetes volt, hogy az utolsó szó mindig őt illesse meg. A saját álláspontját tekintette az egyetlen elfogadhatónak, minden más véleményt pedig kíméletlenül bírált.

Ráadásul szinte állandó elégedetlenség lengte körül. Márk rosszul fogalmazott, nem megfelelően mozdult, nem azt vásárolta, amit kellett volna, és szerinte még az öltözködése is kifogásolnivalót hagyott maga után. Ami eleinte jelentéktelen apróságnak tűnt, idővel fullasztó teherré vált. Ezek az „apró” megjegyzések lassan mérgezték a mindennapokat, és Márk egyre gyakrabban tette fel magának a kérdést: nem siette-e el a döntést?

Aztán Viktória teherbe esett, és a férfi minden kételye háttérbe szorult. Hamarosan apa lesz – az ultrahang vizsgálat kisfiút mutatott. Az öröm azonban nem tartott zavartalanul sokáig: megérkezett az első trimeszter kellemetlen velejárója, a rosszullét. Egyik nap görögdinnyére vágyott, másnap avokádóra, aztán ásványvizet kért, majd szemrehányást tett, amiért Márk koktélparadicsomot hozott haza.