«Nem megy» — Lilla elrohant az esküvőről
Gyáva menekülés egy elárultnak hitt szerelemben.
— Lilla, jól vagy? — Réka, a tanúja és egyben a legközelebbi barátnője aggódva dugta be a fejét az öltözőbe. — Olyan sápadt vagy, mint a fal.
— Várj egy pillanatot… — suttogta Lilla, és a telefonja kijelzőjére meredt. Az ujjai remegtek. — Most írt Emese.
— Melyik Emese?
— Márk exe. Azt állítja, tegnap nála járt.
Réka azonnal odalépett, és szinte kikapta a készüléket a kezéből. Hangosan olvasta az üzenetet:
— „Jogod van tudni. Tegnap felkeresett. Neked is hazudik, ahogy nekem tette. Ne engedd, hogy tönkretegye az életed.”
— Ez lehet egyszerű rosszindulat. Féltékenység. Színtiszta bosszú — vágta rá Réka.
Lilla nem felelt. Lassan leült a sminkasztal elé, és a tükörképét bámulta. A szemében könny csillant. A hófehér ruha, a gondosan besütött haj, a fátyol — hirtelen mindez jelmeznek tűnt, mintha csak szerepet játszana.
— Tegnap este nem értem el… vagy húszszor hívtam — mondta elcsukló hangon. — Azt mondta, lemerült a telefonja a legénybúcsún. És ha ez sem volt igaz?