A telefon újra rezdült a kezében. A kijelző fényét nézte pár másodpercig, aztán egyszerűen kikapcsolta.

Nem megy. Erre most képtelen vagyok.

Feltápászkodott. A ruhája alja megszürkült a portól, beleakadt az alacsony bokrok ágaiba. Lassan levette a fátylat, gondosan összehajtotta, majd a közeli szemeteshez lépett. Egy pillanatig még tartotta, mintha mérlegelne — végül bedobta.

A rendezvényterem fényei már távolinak tűntek mögötte.

Ott maradt a menyasszony. Esküvő nélkül.

— Taxi? — szólt ki egy negyvenes, borostás férfi egy öreg Skodából. — Hová vigyem?

— Mindegy. Csak el innen… minél messzebb — felelte Lilla, és becsapta maga mögött az ajtót. Lerogyott az ülésre. A szoknya felszakadt, a sminkje elkenődött, a fátyla pedig már egy kukában hevert.

— Nem mindennap ül be hozzám egy szökésben lévő menyasszony — jegyezte meg a férfi a visszapillantó tükörből fürkészve. — Üldözi valaki?

— Csak vezessen. Majd mondom, merre.

A motor felbőgött, az autó elindult.

Közben az esküvő helyszínén tapinthatóvá vált a feszültség.

— Hol van?

— Történt vele valami?

— Vagy meggondolta magát?

— Netán Márk csinált valamit?

Lilla édesanyja az ajtó mellett állt, ujjai görcsösen szorították a kistáskáját.

— Mondanunk kellene valamit a vendégeknek — súgta idegesen.

— Addig nem, amíg nem tudjuk, mi történt — válaszolta fojtott hangon az apja.

Márk idegesen járkált a hallban.

— Miért nem veszi fel? Hová tűnt?

Réka lépett oda hozzá.

— Üzenetet kapott Emesétől.

— Tessék? Ez most komoly?

— Közvetlenül az indulás előtt. És tegnap este sem ért el téged. Hol voltál?

— Leventénél, a nyaralójában. Ott nincs térerő.

— Ezt neki kellett volna elmondanod — vetette oda Réka, majd faképnél hagyta.

— Elment? Mit jelent az, hogy elment? — állt meg Márk a terem közepén, egyszerre dühösen és értetlenül. — Hová?

— Senki sem tudja — vont vállat Réka, de a tekintetében több volt a szemrehányás, mint az együttérzés. — Egyszerűen elsétált.

— Ez képtelenség! Hiszen ő akarta ezt az esküvőt! Mindent miatta szerveztünk!

A tanú, Benedek, ekkor közelebb lépett hozzá.

Benedek idegesen forgatta a pezsgőspoharat a kezében, majd lehalkított hangon megszólalt:

— Azt beszélik, Emese áll az egész mögött.

— Az exem? — Márk homloka azonnal ráncba szaladt.

— Igen. Állítólag írt Lillának, hogy az éjszakát valaki mással töltötted.

A férfi arca egy pillanat alatt elsápadt.

— A francba…

Bevillant neki az előző este. A legénybúcsú. A zaj, a nevetés, aztán hogy később átugrott Nórához, az unokatestvéréhez. A lány hozta a meglepetést: az utazási utalványt, a hajójegyeket, a lefoglalt kabint. Éjjel kettőig bújták a szálláslehetőségeket, hogy minden tökéletes legyen. Eszébe sem jutott, hogy ez félreérthető lehet.

— Nóra — suttogta rekedten. — Nóránál voltam.

— Kicsoda? — kérdezett vissza Benedek.

— Az unokatestvérem. Lillának készült a meglepetés.

Réka közelebb lépett, arcán hitetlenkedés ült.

— Most komolyan azt mondod, hogy ez csak félreértés?

— Az! Az esküvő napján akartam odaadni neki az utat. Nászajándék lett volna…

Leült egy székre, mintha hirtelen elfogyott volna az ereje.