«Én ebből kimaradok» — Lilla higgadtan kijelentette
Gyáva, önző, és végzetes hibát követett el.
– Lilla, lenne valami… – Márk tétován megállt a konyha ajtajában, és idegesen forgatta a kulcscsomót az ujjai között. – Anyának nemsokára kerek évfordulója lesz. Rengeteg vendéget hívott, de a lakása elég szűk…
A kulcsok élesen csattantak a munkalapon. Lilla épp a mosogatógépből pakolt ki; a forró gőz bepárásította a szemüvegét. Betette az utolsó tányért a helyére, majd lassan megfordult. Olyan mozdulattal, mintha előre tudta volna, hogy ebből semmi jó nem sül ki.
– És?
Márk a hűtőhöz lépett, és értelmetlenül kotorászni kezdett benne. Nem is volt mit keresnie: néhány tegnapi fasírt, meg egy lejárt joghurt árválkodott odabent.
– Szóval… anya azt kérdezte, nem tudnánk-e elszállásolni pár rokont. Brigitta néni a lányaival, meg Ilona mama… Összesen öt-hat ember. Csak két éjszakára.
Gyorsan, egyetlen levegővel hadarta el, majd becsapta a hűtőajtót. Hátát neki támasztotta, tekintete ide-oda cikázott, hol a feleségére nézett, hol a padlót bámulta.