«Letiltottam a kártyát, és ez így is marad» — közölte Boglárka keményen
Boglárka épp jelentéseket nézett a táblagépén, amikor az ajtó hangosan kivágódott, és Péter berontott a lakásba. Egyetlen pillantás elég volt, hogy lássa: baj van. Még a cipőjét sem rúgta le, a küszöbön torpant meg, éles hangja végighasított a szobán:
— Hogyan merészeltél hozzányúlni a húgom kártyájához?! — ordította, és a telefonját rázta. — Az előbb hívott, zokogva! Azt mondja, még kenyérre sincs pénze!
Boglárka lassan félretolta a táblagépet és nyugodtan a férjére emelte a tekintetét. Túlságosan is nyugodtan ahhoz képest, hogy milyen vádak záporoztak rá.
— Ülj le — mondta higgadtan. — Beszéljük meg normálisan.
— Miféle „ülj le”? — lépett beljebb Péter, de leülni eszébe sem jutott. — Felfogod egyáltalán, mit csináltál? Vivien pénz nélkül maradt! Nincs nála egyetlen fillér sem!
— Egyetlen fillér sincs? — húzta fel a szemöldökét Boglárka. — Különös. Akkor miért mesélte tegnap az anyád, hogy Vivien már három hete nála lakik, és egy forintot sem adott be a háztartásba?
Péter egy pillanatra elnémult.