«A feleségem vagy» — felelte Gergő határozottan
Álnok, ítélkező szomszédok tönkreteszik ártatlan életeket
– És a te Nórád, magához tért már? Hogy élte túl ezt az egészet? Talán az Úr így rendelte… Egyedül úgysem tudna gyereket nevelni, hiszen mindig is gyenge volt szegény. Ha meg a kicsi nem teljesen ép, akkor jobb helye lesz állami gondozásban. Ott etetik, ellátják, gondoskodnak róla. Mit is kívánhatna többet az ember egy beteg gyermeknek? – csoszogta lihegve a lépcsőház előtt álldogáló, örökké pletykáló szomszédasszony, miközben apró léptekkel alig tudta tartani a tempót Gabriellával.
Gabriella türelme végül elfogyott, hirtelen megtorpant.
– Elnézést… Emese, ugye? Mit szeretne tulajdonképpen tőlem?
Az idős asszony hunyorogva közelebb hajolt.
– Csak imádkozni akartam azért a magára hagyott újszülöttért. Egy kis kenyérre, tejre gondoltam… És hallgatnék, nem adnám tovább, hogy Nóra nem pusztán a nagymamához ment nyaralni, hanem gyermeket szült, és le is mondana róla. Pedig az a baba nem beteg, egészséges, csak tévedtek odabent. Az orvos is ember, hibázhat. De ha valaki szándékosan csap be másokat, az már súlyos vétek…