«A feleségem vagy» — felelte Gergő határozottan
Álnok, ítélkező szomszédok tönkreteszik ártatlan életeket
– És a te Nórád, magához tért már? Hogy élte túl ezt az egészet? Talán az Úr így rendelte… Egyedül úgysem tudna gyereket nevelni, hiszen mindig is gyenge volt szegény. Ha meg a kicsi nem teljesen ép, akkor jobb helye lesz állami gondozásban. Ott etetik, ellátják, gondoskodnak róla. Mit is kívánhatna többet az ember egy beteg gyermeknek? – csoszogta lihegve a lépcsőház előtt álldogáló, örökké pletykáló szomszédasszony, miközben apró léptekkel alig tudta tartani a tempót Gabriellával.
Gabriella türelme végül elfogyott, hirtelen megtorpant.
– Elnézést… Emese, ugye? Mit szeretne tulajdonképpen tőlem?
Az idős asszony hunyorogva közelebb hajolt.
– Csak imádkozni akartam azért a magára hagyott újszülöttért. Egy kis kenyérre, tejre gondoltam… És hallgatnék, nem adnám tovább, hogy Nóra nem pusztán a nagymamához ment nyaralni, hanem gyermeket szült, és le is mondana róla. Pedig az a baba nem beteg, egészséges, csak tévedtek odabent. Az orvos is ember, hibázhat. De ha valaki szándékosan csap be másokat, az már súlyos vétek…
A néni kifakult, valaha kék szemével szinte jámboran nézett Gabriellára.
Gabriella azonban elveszítette az önuralmát.
– Mégis honnan veszi ezeket? Mi köze mindehhez?
– Hallottam ezt-azt az emberektől. Gondoltam, rákérdezek. Ha nem igaz, hát nem kérek semmit – sóhajtott az asszony, keresztet vetett, majd kopott, otthoni papucsában csoszogva elindult az aszfalton.
„Micsoda rosszindulatú vénségek… Honnan tudnak meg mindig mindent?” – zakatolt Gabriella fejében a gondolat, miközben a lift lassan felvitte az emeletre.
Amikor belépett a lakásba, Gergő fáradt arccal fordult felé.
– Mi tartott ennyi ideig? Hogy van Renáta? És Nóra? Ugye minden rendben?
A férfi nemrég ért haza, még vacsorázni sem ült le, a fotelben várt rá a televízió előtt, kezében kihűlt teával.
Gabriella mély levegőt vett, majd erőltetett mosolyt varázsolt az arcára.
– Minden rendben, Gergő. Anyu jól van, üdvözöl. Nóra is sokkal jobban érzi magát, lassan teljesen összeszedi magát. Szerintem ősszel vissza tud menni a főiskolára. Az orvosok szerint az egész csak a túlzott megterhelés és a kimerültség következménye volt.
– Gyere, kész a vacsora – tette hozzá halkan, mintha ezzel végleg lezárhatná a témát.
Gabriella öt esztendeje ment férjhez Gergőhöz. Nóra az első házasságából született, de a férfi sosem tett különbséget. A barátnői gyakran mondogatták, milyen szerencsés: Gergő tisztességes ember, figyelmes Renátával, az anyósával, és türelmes Nórával is.
Csakhogy Nóra nemrég akkora vihart kavart, hogy alig tudták elsimítani a következményeket.
Gabriella egyelőre hallgatott. Úgy érezte, nincs értelme most terhelni a férjét, amikor végre kezdett egyenesbe jönni az életük. Alig csitult el az egyik gond, máris itt a következő.
Nóra még a főiskolát sem fejezte be, amikor halálosan szerelmes lett. A fiú, Márk, megkérte a kezét. A lány pedig azt hitte, elég érett már ahhoz, hogy saját döntéseket hozzon. Úgy gondolta, az édesanyja élje csak a maga életét, ő pedig majd boldogul egyedül.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz