Mindezt azonban Gabriella csak akkor tudta meg, amikor Márk humanitárius segélyszállítmánnyal külföldre utazott… és nyoma veszett. A telefonja elérhetetlenné vált, üzenet nem érkezett, mintha a föld nyelte volna el.

Nóra magára maradt. Kétségbeesetten próbálta kitalálni, hogyan találhatná meg, és közben rá kellett döbbennie arra is, hogy gyermeket vár.

– Anya, Márk jó ember. Rajtam kívül nincs senkije. Megvárom, és megszülöm a babát is – zokogta.

A tanév végén Gabriella kivitte a lányt Renátához, a vidéki házba, hogy nyugodtabb környezetben legyen.

Gergő komoly beosztásban dolgozott, felelősségteljes munkát végzett; Gabriella megszokta, hogy a családi gondokat inkább maga intézi. Nem akarta, hogy ilyesmi elvonja a figyelmét.

Ráadásul az orvosok sem biztatták túl sok jóval: a vizsgálatok eredményei aggasztóak voltak, fennállt a veszélye, hogy a kisbaba egészségi problémákkal jön világra. Mindezt alaposan át kellett gondolni. És ki tudja, visszatér-e egyáltalán Márk ezekben a bizonytalan időkben?

Tegnap Nóra életet adott egy kislánynak. Egyelőre nem tudni, teljesen egészséges-e. A lányt próbálják rábeszélni, hogy mondjon le a gyermekről, és Gabriellának egyre furcsább ez az erőszakos sürgetés. Talán mégis van valami igazság abban, amit az a különc öregasszony, Emese mondogatott?

– Köszönöm, minden nagyon finom volt – szólalt meg ekkor Gergő. – Szeretnék beszélni veled.

– Persze, hallgatlak – felelte Gabriella, és leült vele szemben.

A férje a hatóságoknál dolgozott. Korábban csak filmekből ismerte ezt a világot, és azt hitte, túlzás, amikor azt mondják, ott nincs se nappal, se éjszaka nyugalom. Mostanra azonban megtapasztalta, hogy a valóság sokszor nehezebb, mint amit a vásznon lát az ember.

Gabriella éppen ezért próbálta minden erejével távol tartani Gergőt az otthoni gondoktól. Úgy érezte, ha már a munkája ennyire megterheli, legalább a családi problémákat ne cipelje magával.

– Gabriella, hálás vagyok neked mindenért – mondta most csendesebben a férfi. – Sokáig nem volt igazi otthonom, családom meg pláne. Most viszont azt hittem, végre van. Vagy talán csak azt képzeltem?

– Mire gondolsz? – kapta fel a fejét Gabriella. – Tudod jól, mennyit dolgozol, természetes, hogy nem akarlak apróságokkal zaklatni…

– A feleségem vagy – felelte Gergő határozottan. – Nem mindegy számomra, mi történik az édesanyáddal vagy Nórával. Renáta szerencsére jól van, erős asszony, nincs ok aggodalomra. De Nórával kapcsolatban az az érzésem, nem mondasz el mindent.

– Miért gondolod ezt? – kérdezte Gabriella megütközve.

– Furcsa egybeesés – sóhajtott a férfi. – Felhívott egy régi barátom. A bajtársa fia előkerült. Több mint fél éve humanitárius szállítmányt vitt, amikor támadás érte őket. A fiú túlélte, de súlyosan megsérült, és az emlékezete is kihagyott. A telefonja teljesen tönkrement. Mostanában kezd magához térni, eszébe jutott az apja barátja, így találtak rá. Márk a neve. Néhány napja arra kért bennünket, segítsünk megtalálni a szerelmét. Azt mondja, csak azért maradt életben, mert kiszállt az autóból egy álom miatt: azt álmodta, hogy a barátnője kislányt szült neki. Ez az álom mentette meg. De hiába próbálta hívni, nem érte el.