«Szinte látom magam előtt az idilli családi képet» — Réka ingerülten
Kegyetlen és igazságtalan a családi elvárás.
– Tessék? Azt mondod, ott lesz az exfeleséged is a gyerekekkel együtt? – Réka annyira megdöbbent, hogy a másik szemére már fel sem vitte a festéket. – Mégis miért gondolták a szüleid, hogy ez jó ötlet?
– Azért, mert a házassági évfordulójukat ünneplik – magyarázkodott Márk kissé feszengve. – Anyu ragaszkodott hozzá, hogy az unokák is ott legyenek. Ha pedig a fiúk jönnek, Esztert sem hagyhatták ki.
– Hát ez nagyszerű – csattant fel Réka ingerülten. – Szinte látom magam előtt az idilli családi képet: mindenki együtt, mint régen, és én, mint felesleges kellék a sarokban.
– Ugyan már, ne dramatizáld túl – nevetett Márk. – A szüleimnek még idő kell, hogy megszokjanak minket. És Leventét meg Benedeket imádják, ez természetes.
Két éve éltek együtt, de Rékának gyakran az volt az érzése, hogy Krisztina szemében még mindig az első meny számít az igazinak. Legalábbis erre utalt, hogy Eszter neve állandóan szóba került.
