Krisztina és Balázs ünneplőbe öltözve fogadták a vendégeket, az asztal roskadozott a fogásoktól, a zene vidáman szólt, a ceremóniamester pedig fáradhatatlanul pörgette a hangulatot. Csak éppen Réka nem tudta átadni magát az örömnek. Úgy érezte, ugyanazon a terepen tartózkodik, mint a riválisa. Eszter ezzel szemben kiegyensúlyozottnak tűnt: beszélgetett a rokonsággal, szemmel tartotta Benedeket és Leventét, majd kilenc óra után taxit hívott, hogy hazavigye a fiúkat.

– Kár, hogy ilyen korán elmentek – sajnálkozott Krisztina.

– A gyerekek már így is túlpörögtek – nevetett Eszter. – Nem lesz egyszerű ma este ágyba parancsolni őket, túl sok volt az élmény.

Márk egész este foglalkozott a fiaival, végül még le is kísérte őket a taxihoz. Réka közben legszívesebben eltűnt volna a föld színéről. Nem talált mentséget arra, hogy az anyósa szándékosan hozta őt kényelmetlen helyzetbe. Elhatározta, hogy másnap beszélni fog vele, mert ez így nem mehet tovább.

– Nem induljunk mi is haza? – kérdezte Márk nagyjából húsz perccel később.

– Miért, mi történt? – vonta fel a szemöldökét Réka. – Amióta elment a volt feleséged, már nem olyan izgalmas az este?

– Ne beszélj ostobaságokat – csattant fel Márk. – Ha szeretnéd, maradhatunk hajnalig, ehetünk, ihatunk, táncolhatunk.

Réka azonban nem kívánta folytatni a mulatságot. Jókedve egy szemernyit sem volt; csupán a féltékenysége késztette arra, hogy újra és újra odaszúrjon a férjének.

Végül szótlanul tértek haza azon az estén, és úgy bújtak ágyba, hogy egyikük sem kívánt a másikhoz szólni. A levegő köztük fagyos maradt, a sérelmek pedig kimondatlanul is ott vibráltak a sötétben. Néhány nappal később Réka elhatározta, hogy nem halogatja tovább a dolgot: felkereste Krisztinát, az anyósát, mert fontosnak tartotta, hogy tisztázzanak néhány kérdést.

– Te is jól tudod, hogy Eszter és a fiúk az életünk részei – fogadta őt Krisztina szemrehányó hangon, amint szóba került a téma.

– Benedek és Levente természetesen fontosak, nemcsak maguknak, hanem Márknak is – próbálta higgadtan megfogalmazni az álláspontját Réka. – És ami Márknak lényeges, az nekem is az. De Eszternek lehet új házassága, új családja, új élete. Nem érzem helyesnek, hogy folyton visszahúzzák ide, mintha semmi sem változott volna.

– A fiúk még túl kicsik ahhoz, hogy hosszabb időt töltsenek az édesanyjuk nélkül – vágott vissza az anyós. – Ezt talán nehéz átérezned, hiszen nektek még nincs saját gyermeketek.

Ez a mondat mélyen betalált. Réka régóta vágyott babára. Az orvosok rendre azt mondták, semmilyen egészségügyi akadálya nincs a dolognak, mégsem érkezett a várva várt csoda. Krisztina pedig sosem volt híres a tapintatáról; ha adódott alkalom, nem mulasztotta el, hogy emlékeztesse menyét erre a fájó pontra. A beszélgetés végül eredménytelenül zárult, és Réka zaklatottan tért haza.

Két héttel szilveszter előtt ismét elővette a témát.

– Ha édesanyád idén is meghívja Esztert az ünnepekre, én inkább itthon maradok – jelentette ki határozottan.

– Miért kerül szóba már megint Eszter? – értetlenkedett Márk. – Úgy terveztem, kettesben maradunk, feldíszítjük a lakást, megnézünk egy romantikus filmet. Vagy átmehetünk a barátainkhoz, hívtak bennünket.