– Miért, mi történt? – vonta fel a szemöldökét Réka. – Amióta elment a volt feleséged, már nem olyan izgalmas az este?

– Ne beszélj ostobaságokat – csattant fel Márk. – Ha szeretnéd, maradhatunk hajnalig, ehetünk, ihatunk, táncolhatunk.

Réka azonban nem kívánta folytatni a mulatságot. Jókedve egy szemernyit sem volt; csupán a féltékenysége késztette arra, hogy újra és újra odaszúrjon a férjének.

Végül szótlanul tértek haza azon az estén, és úgy bújtak ágyba, hogy egyikük sem kívánt a másikhoz szólni. A levegő köztük fagyos maradt, a sérelmek pedig kimondatlanul is ott vibráltak a sötétben. Néhány nappal később Réka elhatározta, hogy nem halogatja tovább a dolgot: felkereste Krisztinát, az anyósát, mert fontosnak tartotta, hogy tisztázzanak néhány kérdést.

– Te is jól tudod, hogy Eszter és a fiúk az életünk részei – fogadta őt Krisztina szemrehányó hangon, amint szóba került a téma.

– Benedek és Levente természetesen fontosak, nemcsak maguknak, hanem Márknak is – próbálta higgadtan megfogalmazni az álláspontját Réka. – És ami Márknak lényeges, az nekem is az. De Eszternek lehet új házassága, új családja, új élete. Nem érzem helyesnek, hogy folyton visszahúzzák ide, mintha semmi sem változott volna.