Krisztina és Balázs ünneplőbe öltözve fogadták a vendégeket, az asztal roskadozott a fogásoktól, a zene vidáman szólt, a ceremóniamester pedig fáradhatatlanul pörgette a hangulatot. Csak éppen Réka nem tudta átadni magát az örömnek. Úgy érezte, ugyanazon a terepen tartózkodik, mint a riválisa. Eszter ezzel szemben kiegyensúlyozottnak tűnt: beszélgetett a rokonsággal, szemmel tartotta Benedeket és Leventét, majd kilenc óra után taxit hívott, hogy hazavigye a fiúkat.

– Kár, hogy ilyen korán elmentek – sajnálkozott Krisztina.

– A gyerekek már így is túlpörögtek – nevetett Eszter. – Nem lesz egyszerű ma este ágyba parancsolni őket, túl sok volt az élmény.

Márk egész este foglalkozott a fiaival, végül még le is kísérte őket a taxihoz. Réka közben legszívesebben eltűnt volna a föld színéről. Nem talált mentséget arra, hogy az anyósa szándékosan hozta őt kényelmetlen helyzetbe. Elhatározta, hogy másnap beszélni fog vele, mert ez így nem mehet tovább.

– Nem induljunk mi is haza? – kérdezte Márk nagyjából húsz perccel később.