Krisztina azonban más elvek szerint élt. Úgy nevelték, hogy az érzelmeknél fontosabb a kötelesség, a felelősség és az adott szó. Számára a szerelem mulandó dolog volt, a család viszont kötelék. Márk és Eszter döntése – hogy amikor elmúlt az érzés, külön utakon folytatják, mégis kulturált kapcsolatban maradnak a gyerekek miatt – idegen volt tőle.

– Ez így nincs rendjén – morogta magában, amikor egyedül maradt. – Mit ér az a nagy szerelem, ha közben a gyerekek érdekeit kellene szem előtt tartani?

Benedek és Levente azonban egészen másképp látták a világot. Őket nem terhelték a felnőttek elvei és sérelmei. Elfogadták édesanyjuk új társát, természetesen viszonyultak apjuk feleségéhez is, és nem érezték, hogy kevesebb szeretetet kapnának. Számukra anya és apa nem „volt” egymás számára – egyszerűen csak a szüleik maradtak. Minden más részlet lényegtelen volt a szemükben.

❦

– Anya, szia, azonnal szükségem lenne a segítségedre.

A vonal túlsó végén Gergő hangja türelmetlenül csengett, mintha nem a saját édesanyjához, hanem egy lassan reagáló alkalmazotthoz beszélne.

Ildikó a kezében tartotta a távirányítót, de a híradót már nem indította el. Megdermedt.

– Gergő, szervusz. Történt valami?

– Nem, nincs baj – fújta ki a levegőt a fia idegesen. – Csak találtunk Rékával egy last minute utat, holnap hajnalban indul a gép.

A kutyát viszont nincs kire hagyni. Befogadnád pár napra?