– Anya, halkabban! Eszter bármelyik pillanatban hazaérhet – válaszolta Márk suttogva, mégis feszülten. – Olyan hétszázötvenezer forint körül járunk. Már nincs sok hátra az önerőig. Ebben a hónapban szép prémiumot kaptam, az egészet átutaltam.

– Ügyes vagy, fiam, tudtam, hogy számíthatok rád – hallatszott Kinga elégedett hangja. – És Eszter? Nem fogott gyanút?

– Nem igazán. Azt mondom neki, bonyolult a projekt, sok a kiadás. Elhiszi. Sőt, még spórol is apróságokon. Sajnálom őt… de értsd meg, anya, szükségem van a saját fészkemre – mondta Márk zavartan.

– Persze, hogy értem. Elegem van ebből a házból, vágyom egy kis, saját kuckóra. Egy külön lakás egészen más. Tudod, mennyit tettem érted. Ugye nem tud meg semmit, amíg minden el nem rendeződik? Olyan makacs az elveiben…

– Nem fogja megtudni. Külön számlára teszem a pénzt. Amint meglesz a teljes összeg, elmegyünk Nikoletthez, és elintézzük a papírokat. Eszternek majd utólag mondjuk el. Lehet, hogy először megbántódik, de idővel megérti. Hiszen család vagyunk…