«A babát Gergőtől várom» — kihívóan állt az ajtóban Réka
A szeretet gyönyörű, de gyakran áruló.
Eszter és Gergő már jócskán túl voltak a húszas éveik közepén, amikor összeházasodtak. Megismerkedtek, és attól kezdve elválaszthatatlanok lettek. Gergő édesanyja az egyetem első évében meghalt, két évvel később pedig az apja új kapcsolatba kezdett. Az új párjának csupán egy apró, egyszobás lakása volt, de nagyvonalúan megengedte, hogy Gergő ott maradjon. Az esküvő után ebbe a lakásba költözött be Eszter is.
Eleinte nem panaszkodtak, megfelelt nekik a szerény otthon, de mindketten saját lakásról álmodoztak. Abban egyetértettek, hogy a gyerekvállalással várnak. Előbb összegyűjtik az önerőt, vesznek egy hitelből finanszírozott ingatlant, és csak azután gondolkodnak családbővítésen.
Két év múltán sikerült megvenniük egy kétszobás lakást. Fél évvel később megszületett az első gyermekük, Márk. Négy évre rá érkezett Lilla is.
Ahogy a gyerekek cseperedtek, egyre nyilvánvalóbb lett, hogy nagyobb otthonra lesz szükségük. Jó lett volna egy háromszobás lakás, ahol a testvéreknek külön szobájuk lehet.