Eszter mozdulatlanul állt, háttal neki.

– Képzeld, egyik férjemtől sem estem teherbe, de a te Gergődtől azonnal – tette hozzá Réka keserű diadallal. – Tudtam, hogy nem meri elmondani neked. Ezért jöttem én. Engedd el őt.

– Ez képtelenség… Hiszen vannak gyerekeink – fordult felé Eszter döbbenten.

– Nekem is lesz hamarosan. Az ő gyereke – hangsúlyozta Réka.

A konyha falai mintha elmosódtak volna Eszter körül. A lába remegett, a szíve fájdalmasan kalapált. Az asztalhoz lépett, és lassan leereszkedett a székre, miközben próbálta felfogni, hogyan hullhat szét egyetlen pillanat alatt mindaz, amit addig biztosnak hitt.

A szavak nem akartak kijönni a torkán. Mire valamennyire összeszedte magát, Réka már nem volt sehol.

Amikor Gergő hazatért a gyerekekkel, a tűzhelyen a borscs majdnem kifutott, Eszter pedig még mindig mozdulatlanul ült az asztalnál, üveges tekintettel bámulva maga elé.

– Mi történt? – kérdezte Gergő, miközben gyors mozdulattal elzárta a gázt, és aggódva a feleségére nézett.

Eszter lassan felemelte a fejét. A szeme száraz volt, de élettelen.

– Igaz, amit mondott?

– Micsoda? Miről beszélsz? – ráncolta a homlokát a férfi. – Mi történt, amíg nem voltunk itthon?

– Réka azt állítja, hogy… hogy gyereket vár tőled. – Eszter lehunyta a szemét egy pillanatra, amikor látta, hogyan feszül meg Gergő arca. – Hogy lehetettél képes erre?

A férfi nagyot nyelt.
– Fogalmam sincs, hogyan sodródtam bele. Átjött… beszélgettünk… ittunk… és…

– És közben elfelejtetted, hogy van egy feleséged meg két gyereked – vágott közbe Eszter keserűen. – Valóban ennyire egyszerű?

– Anya, mikor eszünk? Éhes vagyok – lépett be a konyhába Márk.

– Nem látod, hogy beszélgetünk? Menj be a szobádba, majd szólunk – szólt rá ingerülten Gergő.

A fiú meglepetten nézett rájuk, aztán szó nélkül kiment.

– Őszintén szólva először azt hittem, csak kitalálta – folytatta Gergő halkan. – Nem is vettem komolyan. Az egész… talán kétszer történt meg, esküszöm. Azóta nem találkoztunk. Pár napja az irodám előtt várt, ott mondta el, hogy terhes. Még az sem biztos, hogy az enyém. Tudod, hogy nem él éppen apácaként.

– Milyen kényelmes – jegyezte meg Eszter fáradt gúnnyal. – Rá lehet kenni mindent a nőre, mintha neked semmi közöd nem lenne hozzá. Engem arra kért, engedjelek el. Hát megteszem. Szabad vagy.

– Eszter, kérlek, ne dönts hirtelen! Hibáztam, elismerem. De szeretlek. Csak egy ostoba botlás volt. Az is lehet, hogy nincs is gyerek…

– Miért hazudna? Azt mondta, évek óta beléd szerelmes. Már az esküvőnk óta. – Eszter igyekezett nyugodt maradni, nem akart sírni vagy kiabálni, mégis remegett a keze.

– Beszélek vele újra. Ma már léteznek vizsgálatok, még születés előtt is meg lehet állapítani az apaságot – morfondírozott Gergő.

Aznap éjjel Eszter a keskeny heverőn feküdt le.

– Gyere át a rendes ágyra, ott legalább kényelmesebb – próbálkozott Gergő.

Válaszul csak annyit kapott, hogy a nő a fejére húzta a takarót.

Másnap Márk azonnal érezte, hogy valami megváltozott. Tizenhárom éves lesz hamarosan, nem kellett neki magyarázni semmit – ráadásul előző este is hallott ezt-azt. A szülők alig szóltak egymáshoz, Gergő komoran kerülte Eszter tekintetét. A feszültség Lillára is átragadt, a kislány szokatlanul csendes lett.