– Teljes mértékben. Hol van Gábor?

– A hálóban, már fél órája a nyakkendők fölött tanakodik.

– Ideges – jegyezte meg Lilla. – Nem is csoda.

Hamarosan megszólalt a csengő, majd még egyszer és újra. Megérkeztek a kollégák, barátok, szomszédok. A lakás megtelt beszélgetéssel, nevetéssel, poharak koccanásával.

– Ugye Renáta is jön? – kérdezte Nóra hangosan a nappali közepén, mintha csak érdeklődne.

Gábor majdnem megfulladt a pezsgőtől.
– Miféle Renáta?

– A munkatársad. Mondtam, hogy mindenkit meghívtam.

– Én… nem tudom. Lehet, hogy dolga akadt…

– Ugyan. Írt, hogy feltétlenül itt lesz – felelte Nóra könnyedén.

Fél tizenegykor Márk beüzemelte a karaoke-rendszert. Gábor látványosan kerülte a mikrofont, de Nóra nem hagyta annyiban.

– Édesem, énekelj nekem valamit. A mi dalunkat, emlékszel?

– Melyik dalunkat? – kérdezte idegesen.

– A „Minden érted”, Balázstól…

– Azt. Hiszen annyira szereted – felelte Nóra ártatlan arccal.

– Én? – Gábor hangja egy pillanatra elcsuklott.

– Persze. Sokszor hallottam, ahogy a zuhany alatt dúdolod – tette hozzá mosolyogva. – Főleg a… fontos prezentációk után.