A társaság néhány tagja zavartan összenézett. Gábor homlokán apró verítékcseppek jelentek meg.

Fél tizenkettőkor Nóra a nappali közepére lépett, és megkocogtatta a pezsgőspoharát.

– Drága barátaink! Arra kérlek benneteket, nézzetek be a tányérotok alá. Egy-egy borítékot rejtettem oda nektek – újévi jókívánságokkal.

A vendégek kíváncsian nyúltak a borítékokért. Gábor arca hamuszürkévé vált, amikor kihúzta a sajátját. Nem jókívánság lapult benne, hanem fényképek: ő és Renáta egy elegáns étteremben, a belváros különböző pontjain, meghitt közelségben. A képeket Diána láthatóan gondosan szerkesztette, hogy még beszédesebbek legyenek.

– És most – folytatta Nóra nyugodt hangon –, következzen az ünnepi vetítés!

A falon egymás után villantak fel a fotók. Képernyőfotók üzenetváltásokról, éttermi számlák másolatai, dátumokkal és időpontokkal. A bizonyítékok könyörtelenül sorjáztak.

– Szeretnél valamit hozzáfűzni, kedvesem? – fordult Nóra a férjéhez. – Különösen érdekelnének azok a „kiemelten fontos prezentációk”.