Dermedt csend telepedett a szobára. Gábor tátogott, mint egy partra vetett hal, de hang nem jött ki a torkán.

– És hogy teljes legyen az este: érkezik a torta! – jelentette be Lilla.

Az asztalra egy hatalmas tortát tettek, rajta felirat: „Boldog új évet! És boldog új életet, Gábor!”

23:55-öt mutatott az óra, amikor Gábor végre megszólalt.

– Nóra… mindent meg tudok magyarázni…

– Biztos vagyok benne – bólintott higgadtan. – Mindig találsz magyarázatot. De most nincs rá szükség. Már rég összeállt a kép.

– Sajnálom…

– Pontosan mit? A hazugságokat? A tisztelet hiányát? Vagy azt, hogy ennyire ostobának néztél?

– Szeretlek…

– Tényleg? És Renáta hova illik ebbe a vallomásba?

– Hiba volt…

– Nem, Gábor. A hiba véletlen. Te viszont minden egyes nap tudatosan döntöttél.

Éjfélkor megszólaltak a harangok. Nóra felemelte a pezsgőspoharát.

– Boldog új évet mindenkinek! Azt mondják, amilyen az év első pillanata, olyan lesz a folytatás is. Én ezért az őszinteséget választottam. Álarcok és színjáték nélkül.

Aztán Gábor szemébe nézett.