– A képek azért beszédesek – jegyezte meg Eszter. – „Üzleti vacsora”, helymegjelöléssel, hashtagekkel. Mintha direkt hencegne.

– Talán azt hiszik, vak vagyok – húzta ki magát Nóra. – Ideje komolyabban készülni. Lilla, a testvéred még mindig a nyomdában dolgozik?

– Igen. Miért?

– Szükségem lenne néhány nagy méretű nyomatra. Minél feltűnőbb, annál jobb.

Másnap Nóra Diánával találkozott, aki nemcsak barátnő, hanem a család fotósa is volt.

– Dius, emlékszel arra a fotósorozatra, amit Gábor csináltatott a szakmai portfóliójához?

– Hogyne! Nagyon jól sikerültek a képek.

– Tudnál rajtuk egy kicsit… kreatívan módosítani? – kérdezte Nóra jelentőségteljesen.

– Milyen értelemben?

– Mondjuk kerüljön egy rúzsfolt a gallérjára. Vagy egy női kéz a vállára. Olyan apró részletek, amik mesélnek.

Diána elismerően füttyentett. – Ez már stratégia! Tetszik, ahogy gondolkodsz.

Este Gábor feltűnően jókedvűen érkezett haza.

– Na, milyen volt az a nagy prezentáció? – kérdezte Nóra ártatlan arccal.

– Kiválóan ment. Az ügyfél teljesen elégedett – felelte gondolkodás nélkül.