Másnap délután egy kávézóban ült Eszterrel és Lillával.

– Mit szóltok, ha egy egyirányú jegyet veszek neki az Északi-sarkra ajándékba? – vetette fel Nóra játékos komolysággal.

– Az túl kíméletes – horkant fel Lilla, miközben megkeverte a lattéját. – Én a helyedben…

– Ne mondd, hogy megint hashajtót kevernél a salátába – vágott közbe Eszter nevetve. – Nem egy bosszúvígjátékban élünk.

– Pedig el tudjátok képzelni az arcát éjfélkor? – kuncogott Lilla.

– Lányok, én nem cirkuszt akarok, hanem leckét adni – komolyodott el Nóra. – Ugye jöttök?

– Naná! Már meg is vettem a ruhámat – kacsintott Lilla. – Tűzpiros, testhezálló…

– Te most melyik oldalon állsz? – háborodott fel tréfásan Eszter.

Ekkor Nóra telefonja rezgett. Üzenet Gábortól: „Drágám, ma is később érek haza. Fontos prezentáció.”

– Prezentáció… persze – mormolta Nóra, miközben megnyitotta Renáta közösségi oldalát. – Nézzétek csak, kinek van ma szintén „fontos megbeszélése” a Beluga étteremben.

– Ő az? – hajolt közelebb Lilla. – Ugyan már, semmi különös.