— Várj csak… és Nóra? Dóra?

Eszter hangja alig volt több suttogásnál.

— Ők is tőle vannak.

Eszter hangja remegett, amikor folytatta:

— Annyira vágytál a második gyerekre… Úgy éreztem, nincs más lehetőségem. Ez volt az egyetlen út.

Egy pillanatra lehunyta a szemét, majd halkan hozzátette:

— De ezúttal nem természetes módon történt. Fizettem neki, hogy hallgasson.

A szavak súlya ránehezedett a levegőre.

— Amikor részegen balesetet szenvedett és meghalt… megkönnyebbültem. Tudtam, hogy rajtunk kívül senki nem ismeri az igazságot a gyerekek születéséről.

Dermesztő csönd telepedett a szobára.

Gábor végül megtörte a hallgatást.

— A gyerekeknek ebből egy szót sem — mondta fojtott hangon. — Időre van szükségem.

A következő két napot egy szállodában töltötte. Márknak csak annyit mondott, hogy sürgősen el kellett utaznia egy közeli városba, mert egy régi barátja hívta. Nem akart senkivel beszélni. Egyedüllétre volt szüksége, hogy rendet tegyen a fejében.

Egész életében mindent előre megtervezett. Most pedig egyik pillanatról a másikra omlott össze az a jövőkép, amelyet hosszú évek alatt épített fel.