Valójában két lehetőség körvonalazódott előtte.

Az egyik: feltárni az igazságot Nóra, Dóra és Márk előtt. De mi következne ezután? Hogyan nézne a szemükbe? Hogyan élne tovább velük úgy, hogy kiderül: nem ő a vér szerinti apjuk, és az anyjuk egész életükben titkolózott?

A másik: mindent változatlanul hagyni, mintha a DNS-vizsgálatok soha nem is léteztek volna.

Csakhogy ezzel hallgatólagosan részesévé válna Eszter hazugságának. Tudna-e így tükörbe nézni?

Két nap múltán hazatért, nehogy a gyerekek gyanút fogjanak. Döntés azonban még mindig nem született benne. Eszter kerülte a tekintetét, igyekezett láthatatlanná válni a saját otthonában. Egy hónap telt el így, feszült csendben, mígnem az asszony idegei felmondták a szolgálatot.

— Nem bírom tovább ezt a bizonytalanságot — tört ki belőle. — Kérlek, mondd meg, mire jutottál. Ez a várakozás felemészt.

Könnyek gyűltek a szemébe.

— Ha úgy döntesz, elmegyek anyához. Csak ne büntess tovább ezzel a hallgatással.

Gábor sokáig nézte, majd halkan megkérdezte: