– Hát… elég visszafogott – jegyezte meg Réka a virágokat nézegetve.

– Tudod egyáltalán, mennyibe került?! – csattant fel a férfi.

A randevú kínosra sikerült, és a további próbálkozások is hasonló gyorsasággal fulladtak kudarcba. Balázs végül egyedül maradt, amit látszólag élvezett, de a válást nem siettetette.

Nóra eközben dolgozott, és az édesanyjánál lakott. Egy hónappal később a nővérével ült be egy étterembe, ahol összefutott régi iskolatársával, Márkkal. A férfi komoly, figyelmes volt, és nyíltan érdeklődött iránta.

Éppen ekkor határozta el Balázs, hogy „rendezi” a dolgokat, és megjelent Nóránál. A nő azonban Márk autójából szállt ki.

– Ki ez? – kérdezte ingerülten.

– Balázs, ezt már lezártuk.

– Adnék még egy esélyt.

– Elkéstél. Nincs rá szükségem – felelte határozottan.

Később Ildikó is felhívta Nórát, kérlelve, hogy ne hozzon elhamarkodott döntést. Ő azonban számot cserélt. A válás békésen lezajlott. Nóra pedig nem sietett újra férjhez menni.

— Képzeld el, az édesanyád az imént közölte velem, hogy adjam át neki a MI lakásunk kulcsait! — Réka szinte berobbant a hálószobába, ahol Márk hanyatt fekve, teljes nyugalomban a telefonját görgette.

A férfi felpillantott, majd közömbösen megvonta a vállát, mintha csupán egy jelentéktelen apróságról lenne szó.

— És ebben mi a különös? Anya csak szeretne egy pótkulcsot, ha netán szükség lenne rá.

Réka megdermedt az ajtóban. Alig fél éve vették meg ezt a lakást hitelre.