Fél év múltán sikerült kiharcolnia a kártérítést, újraindította a céget, és lassan ismét egyenesbe jöttek. És ahogy Lilla előre megjósolta, a rokoni ölelések hirtelen újra kitárultak.

Márk azonban már más ember volt. Egyenként mindenkinek a szemébe mondta:

– Ti nem a szeretteim vagytok, hanem előleghez kötött rokonok. Amíg fizetek, család vagyok, ha nem, idegen. Inkább költöm a pénzem olyanokra, akik valóban annak tartanak, ami vagyok.

Az igazság ritkán arat sikert. A rokonság végül őt tette felelőssé minden sérelmükért. Márkot azonban ez már hidegen hagyta. Mellette állt Lilla, ott voltak a gyerekei, a vállalkozása ismét működött, és előtte állt az egész élet.

❦

– Anya, szia, azonnal szükségem lenne a segítségedre.

A vonal túlsó végén Gergő hangja türelmetlenül csengett, mintha nem a saját édesanyjához, hanem egy lassan reagáló alkalmazotthoz beszélne.

Ildikó a kezében tartotta a távirányítót, de a híradót már nem indította el. Megdermedt.

– Gergő, szervusz. Történt valami?

– Nem, nincs baj – fújta ki a levegőt a fia idegesen. – Csak találtunk Rékával egy last minute utat, holnap hajnalban indul a gép.

A kutyát viszont nincs kire hagyni. Befogadnád pár napra?