A jogosítványt még az iskolás évek alatt megszerezte, így ezzel nem akadt gond. Dolgozott, amíg más már rég feladta volna. A kellemetlen szagok és a kimerítő napok eltörpültek amellett, hogy otthon számítottak rá.

A cég tulajdonosa hamar észrevette benne a kitartást és a felelősségtudatot. Egy idő után félrehívta.

– Vegyél fel hitelre egy teherautót – vázolta az ötletét. – Beszállsz mellém egy másik vállalkozásba. A haszon fele a tiéd. A törlesztést közösen fizetjük. Te vezetsz és teljesíted a megrendeléseket, én intézem a reklámot meg a papírmunkát.

Márk napokig számolt. Az addig félretett pénzével együtt úgy tűnt, átvészeli a kezdeti nehéz időszakot, amíg beindul az üzlet.

Három esztendő alatt a teherautó árát teljesen kiegyenlítették, és a cég lassan, de biztosan fejlődni kezdett. Ekkor azonban a társa elveszítette a lelkesedését.

– Ennél gyorsabban is kereshetnék máshol – jelentette ki egy reggel. – Vagy lehúzzuk a rolót, vagy viszed tovább egyedül.

– És ha egyedül folytatom, mivel tartozom neked? – kérdezte Márk egyenesen.