Emese és a férje, Levente a gyakorlatban sokkal barátságosabbnak bizonyultak, mint ahogy Dóra előre elképzelte. A közös életből végül nem egy év lett, hanem három. Ez idő alatt sikerült törleszteniük a hitelt, és a nagyszülők lakásában született meg a kisfiuk is, akit Emese és Levente rajongásig szerettek, mindenben segítve Dóráékat.

…mindenben mellettük álltak.

És ami talán a legfontosabb: Dóra és Márk házassága nemhogy nem roppant meg a nehéz évek alatt, hanem szorosabb lett, mint valaha.

Az eset emléke idővel megkopott Dórában, már-már a múlt ködébe veszett. Aztán egy délután, amikor a férjével ugyanabba a szupermarketbe tértek be vásárolni, hirtelen újra szembesült vele. Meglátta ŐT. A sötét szemek a szemüveg mögött azonnal felismerhetők voltak, és Dóra egy pillanatra ismét földbe gyökerezett lábbal állt.

A férfi épp nehéz szatyrokat cipelt egy rozoga autó csomagtartójához.

– Ő az? – kérdezte halkan Márk, aki a felesége arcáról rögtön leolvasta a választ.

Dóra bólintott. Márk habozás nélkül odalépett, és még mielőtt a férfi beszállhatott volna, megragadta a karját. Az levette a szemüvegét, hadarni kezdett valamit, de Márk csak gúnyosan felnevetett.

– Nem egy szétszórt kislánnyal vagy védtelen nénivel állsz szemben. Most nem úszod meg.

Közben az üzlet ajtaján kilépett egy idős asszony. Kezében üres pénztárcát szorongatott, léptei bizonytalanok voltak, tekintete zavart.

– Az a férfi fizettette ki magával a bevásárlását? – fordult hozzá Dóra.

Az asszony, mintha álomból ébredne, némán bólintott, majd sírva fakadt.

– Ma kaptam meg a nyugdíjat… alig maradt belőle valami. A pénztárnál azt mondta, hogy az édesanyja vagyok, és segít hazavinni a csomagokat. És én… mintha nem is lettem volna magamnál… elővettem a pénzt és fizettem – zokogta.

Dóra azonnal értesítette a rendőrséget, Márk pedig erősen tartotta a férfit. A táskákból drága élelmiszerek és italok kerültek elő.

– Szép munka! Régóta figyeltük már, de most végre tetten értük – mondta az idősebb őrmester, miközben bilincset csattintott a csaló csuklójára. – Egy ideig nem fog senkit becsapni.

A pénzt visszaadták a néninek, Dóra és Márk pedig hazakísérték, majd otthon elmesélték Emesének és Leventének, hogy sikerült elkapniuk az egykori szélhámost.

A rossz tettek előbb-utóbb elnyerik méltó következményüket. Ha nem az emberek szolgáltatnak igazságot, akkor az élet – vagy az Ég – gondoskodik róla. Ebben egészen biztosak voltak.